A teljességében megélt NŐISÉGÉRT - www.regosvolgyiregina.hu

Mágikus nő - női siddhik a tantrikus hagyományban

Belegondoltál már abba, hogy a női lét mennyi misztériumot hordoz magában? Gondoltál már úgy ciklusodra, vérzésedre, várandósságodra, vagy akár szexuális örömöd csúcspontjára, mint különleges adomány? Érezted már úgy, hogy nőiséged természetes folyamatai olyan veled született különleges képességek, melyek csodákra hívnak és hatalmas lehetőségekkel ajándékoznak meg?

A szanszkrit az istenek nyelve. Számomra mindig is gyönyörű és túl azon filozofikus és titokzatos nyelv is, amely ősi bölcsességeket és tudásokat hordoz szinte minden külön-külön szótagjában. A siddhi kifejezés a szanszkrit nyelvben olyan különleges és mágikus képességeket jelöl, melyek által képessé válhatunk a tér és idő, az elemek, valamint a világban ható erők uralására. Ahhoz azonban, hogy megszerezzük és birtokoljuk ezeket az erőket, kitartó és állhatatos gyakorlás szükséges, mely arra irányul, hogy megzabolázzuk és uralmunk alá vonjuk testünk, lélegzetünk és szellemünk működését a jóga tanítások ősi útmutatásai alapján, talán életeken át. Ezen erők megszerzésének célja arra irányul, hogy kontrolláljuk és irányítsuk a körülöttünk lévő világot, felismerve és átlépve annak illúzió voltát. Az erre való törekvés és szándék leginkább a férfias minőségű elvekhez köthető, de mivel a jóga aszketikus tanításainak java a férfiaknak szól ez nem is meglepő. Kevesebb útmutatást kapunk mi nők (vagy legalábbis nehezebben hozzáférhetőek ezen ősi, hiteles, szakrális női tanítások), arra vonatkozólag, hogy hogyan igazítsuk női sajátságainkhoz a gyakorlásunkat (kapcsolódó bejegyzések), ahogy arról is, hogy mi nők már eleve rendelkezünk bizonyos velünk született siddhikkel, vagyis mágikus képességekkel.  Nem szükséges hosszas gyakorlások árán elnyerni e különleges képességeket. Látszólagosan olyan biológiai funkciók és folyamatok ezek, amelyek kizárólagosan a női testbe kódolva működnek. Proto-siddhiknek nevezik a velünk született képességeket, melyek arra rendelik a nőket, hogy az univerzális törvényeket saját testük által éljék és tapasztalják, sőt megvalósítsák. Így ha sikerül szert tennünk a tökéletes megismerésre, valamint a benne való tudatosságra, saját testünk válik azzá a tanítóvá, amely az élet legnagyobb misztériumaiba ad a női életút teljességének bejárásával újabb és újabb beavatásokat.

1. Az első vérzés - amikor a lány termékeny nővé érik és erőbe áll. (kapcsolódó bejegyzés) A vér az emberiség létezésében ősidőktől kezdve az életet szimbolizálja. Ha bármely más seb több napon keresztül ilyen intenzitással vérezne, mint egy nő a holdidő idején, bizonyára elvérezne, meghalna. Bennünk nőkben azonban ez természetes folyamat, ami valóban nevezhető kis halálnak, hiszen nem csak lelkileg egy elengedési folyamat, de biológiai értelemben is elhaló szövet engedődik el a testünkből, amely termékeny méhünk tápláló fészkét építette egészen addig, míg az elmaradt várandósság okán elpusztul, meghal. Ennek a halálnak, elhalásnak a nyomán támadhat mégis új élet. Szükséges előfeltétele a megújulásnak, hogy az elmúlás kisöpörje mindazt, ami már nem táplálja az élet, a megvalósulás lehetőségeit. Halál nélkül nem lehetne újjászületés sem. Vérzésünk megérkezésével olyan erő és hatalom birtokába jutunk, amely nem csak halál és élet körforgását modellezi testünkön keresztül, hanem olyan megélésekhez és tapasztalatokhoz segít bennünket, melyek megértése az egész élet rendjének titkát tárja fel, ezáltal segítve a bennünk és körülöttünk ható törvények elfogadását, helyes megélését is. A vér olyan "kapu", mely jelenléte elmossa a látható és láthatatlan világok között húzódó határokat. Az a nő, amelyik képessé válik a holdidőt annak teljes potenciáljában felhasználni olyan magas fokú intuitív tudásokba nyer bepillantást, melyek hétköznapi értelemben természetfeletti adományokat hozhatnak, valójában azonban azok a női létezés természetes és magától értetődő részei. Csupán az választ el bennünket látszólag ezektől, hogy felismerjük e, vagy sem őket. (kapcsolódó bejegyzés)

2. A ciklus maga - amely által képessé válunk az élet áramába teljesen belesimulni. Hullámzás, ár-apály, lüktetés, mélységek és magasságok egymást követő ritmusa. Megtanít a nem ragaszkodásra, a változás képességére, együtt áramlásra a körülöttünk lévő világgal. A női létben benne van egy adott cikluson belül minden évszak. Tél, tavasz, nyár, ősz szüntelenül követi egymást, s ez leképeződik minden szinten működésünkben. Egész hónapban változó hormonális folyamatainkban, néha szeszélyesnek tűnő hangulatunkban, aktiv és passzív, keratív és csendes, harsány és szelíd időszakainak egymásba alakulásában, vagy épp a megragadás és elengedés idejének megélésében. Mikor ennek tudatába kerülünk nem pusztán intellektuális szinten, hanem a megtapasztalás legmélyebb meg- és felismerésével éljük, olyan gazdaságos módon válunk képessé bánni energiáinkkal és hatékonyan felhasználni az adott szakasz sajátosságait, amely semmihez nem fogható bölcs életvezetéshez segít bennünket, melynek gyümölcse felbecsülhetetlen értékű.

3. A női orgazmus - a tantrikus tanítások több alkalmat is megjelölnek arra, amikor egy nő spontán módon is elérheti a megvilágosodást. Az egyik ilyen a szexuális izgalom csúcspontja, az orgazmus. Mint a vérzés bizonyos napjainak állapotai, vagy a szülés bizonyos pillanatai, ez is olyan finom tapasztalásokra nyit kaput, amelyek hétköznapi tudatállapotban nem, vagy csak nagyon nehezen és szigorú, aszketikus gyakorlatok hosszas végzése által érhetőek el. Ilyenkor azonban feltárulnak és tudatossággal, a megfelelő módszerek ismeretével könnyedén átléphetők. Azok a nők, akik ennek titkaiban járatosak tantrikáknak nevezik, s nélkülük, vagyis a velük való szent egyesülés által, melyben a nő istennői, a férfi pedig isteni minőségében van jelen, egyetlen férfi sem érheti el a legmagasabb szférákat.

4. A várandósság folyamata - valódi alkímia, amiben nem csak a láthatatlan, szellemi minőség materializálódásának tartunk teret nőként. Végig éljük a Teremtés folyamatának egészét. Végigéljük, ahogy a szándék szintjéről eljut az élet a megszületésig. Megérthetjük azt, hogy történik a megvalósulás, felismerhetjük méh erőnk egy nagyon különleges képességét, s ennek a tudásnak a birtokában nem csak egy gyermek "megvalósulását", de a mágikus üstünkben kavargó őslevesből való bármilyen cél megvalósításának kódját is képessé válunk kiolvasni.

5. A vajúdás és a szülés - úgy is mondjuk gyakran, hogy Életkapuvá nyílunk. De előtte mély lelki folyamatokon, átalakuláson megyünk keresztül. Ősi, állati ösztönök ébredését és jelenlétét tapasztaljuk és éljük meg, s felismerve, megértve helyüket és jelentőségüket személyiségünkben, az átélés után többé már egyetlen nő sem lesz az, aki előtte volt. (kapcsolódó bejegyzés)

6. A szoptatás - a legtöbb nő számára a legszebb időszak, amikor testéből táplálja gyermekét. A táplálás nem merül ki gyermekünk fizikai testének építésében. Lelkileg és szellemileg és tápláljuk őt ilyenkor. Átadjuk mindazt az érzelmi világot, amely jelen van bennünk és amelyet eddigi élettapasztalataink, a ránk ható történések, a magunkhoz-, környezetünkhöz-, párunkhoz-, gyermekünkhöz való viszonyaink és viszonyulásaink minőségei adnak. Olyan alapot adunk át, mind fizikai-, mind mentális-, mind érzelmi síkon, amely az emberpalánta egész elkövetkezendő életét befolyásolja, hatással van rá. Belegondoltál már abba, mekkora jelentősége van ennek? (kapcsolódó bejegyzés)

7. A vetélés - talán elsőre furcsa, hogy a mágikus képességek között szerepel, hiszen legtöbben akik megéltünk ilyen tapasztalatot nehéz szívvel, életünk egyik legfájdalmasabb emlékeként idézzük fel. Itt azonban nem is a spontán vetélésről van szó, legalábbis nem hétköznapi értelemben értve. Egy nőnek hatalmában áll dönteni a felett, hogy a benne megfogant életet engedi e testén keresztül a világba lépni vagy sem. Képesek vagyunk rá, hogy adott esetben elutasítsuk a lelket, amelyik általunk kíván megtestesülni. Ennek okai különbözőek lehetnek és morális, etikai vonatkozásairól is lehetne vitatkozni, ez itt azonban nem tisztünk. Tény, hogy mentálisan képes arra minden nő, hogy megtagadja, kicsit nehezebben kimondható, de használatos szóval élve: elhajtsa magzatát, pusztán mentális ráhatással.

8. A vérzés elmaradása - bár ebben még nincs tapasztalatom, jól tudom, hogy sok nő számára fizikailag, lelkileg és szellemi értelemben is nehéz időszak a menopausa folyamata, majd annak lezajlásával a vérzés teljes elmaradása. A hagyományok azonban úgy tartják, hogy ilyenkor a nő maga válik azzá az erővé, amelyet az első vérzés érkeztével kapott. Ilyenkor már nincs szükség semmilyen folyamat, külső tényező jelenlétére ahhoz, hogy megéljük a tudást és bölcsességet. A külső nyomásoknak való megfelelés kényszere eltűnik, s a nő tudatossággal képessé válik arra, hogy szándékai és akarata szerint önmaga kedvére éljen létezzen, s a mögötte felhalmozott élettapasztalatait a következő generáció javára fordítsa. Az aktív létezés csendesedni kezd és nagyon lassan elkezdődik az elmúlás egy mélyebb aspektusának megértése és megélése. A női misztériumok a méh labirintusában még ekkor is úton lévő nő élete során elért megértései az élet egészének mibenlétének megértéséig mélyülhetnek, s a misztériumok látható vál(hat)nak. (kapcsolódó bejegyzés)

Nagy szavaknak tűnhet azt mondani, hogy mi nők magunk vagyunk a létezés kódja. Végig gondolva azonban anélkül is, hogy túldimenzionálnánk, így van. A Teremtés rendje, a Természet működése, a halál és az élet körforgása ott van, ott zajlik bennünk. A tudás, a tapasztalás a miénk, sajátunk. Kérdés, hogy át tudjuk e adni magunkat önmagunk megismerésének. Merjük e meglátni magunkban és szélesre tárni a misztérium kapuit, amely egészen hétköznapinak tűnő módon és egészen hétköznapinak tűnő folyamatokban megbújva várja, hogy felfedezzük és képessé váljunk élni azokkal a természetfelettinek tűnő, de teljesen hétköznapi erőkkel, melyek használatára születésünk okán jogosultak vagyunk.

Hogy mi szükséges ehhez? Nőies erővel kitörni azokból a keretekből, melyek hosszú-hosszú idők óta tartják kontroll alatt a nőket. A férfias minőségű törekvések arra, hogy "helyükön tartsák" a nőket éppen az imént felsorolt női siddhik, adottságok elfojtására, lekicsinylésére, elbagatelizálására, vagy épp uralására irányulnak. Pedig nekünk nőknek ezekben olyan potenciálunk rejlik, amelyek bölcs tanításokat kínálnak, s birtokukban nem csak önmagunk, de a világ sorsát is megváltoztathatnánk. Első lépésként azonban elég annyi, hogy önmagunkra ismerünk. Elkezdjük ezeknek a látszólagosan biológiai folyamatainknak a mentén gyógyítani magunkat. Felvállaljuk vérünket, gyógyítjuk ciklusunk fájdalmait, amelyek generációk óta öröklődnek tovább anyákról lányaikra, hogy valóban erőként élhessük azt meg, büszkén viselve virágzásunkat. Visszaszerezzük valódi helyünket, szerepünket, terünket, jogainkat a szexualitás minden terén és minden értelmében. Szabadon szülhessünk, saját szándékunk és akaratunk szerint és szabadon dönthessünk arról, akarunk e a bennünk megfoganó életnek teret nyitni, vagy sem. Képessé váljunk arra, hogy valódi önbizalomra tegyünk szert, ami által nem csak a szülés során, de gyermekeink táplálásában és nevelésében is merjünk ösztöneinkre hagyatkozni, minden ideológia hatása alól mentesítve és felszabadítva magunkat. Ha ilyen értelemben is erőbe állunk, nagy dolgokat vihetünk végbe magunkért és másokért egyaránt.

Mindez nagy lépés lenne a kollektív nőiség gyógyulása felé vezető úton. Az ezeken a területek szerzett mély traumák bénítóan hatnak mindannyiunkra. Ha sebeink begyógyulnak, visszanyerjük az erőt ahhoz, hogy kiálljunk magunkért és azokért a dolgokért, melyekért mi nők rendeltettünk felelősnek. Öngyógyító és egymást támogató törekvéseink nem csak a női rend, de a világ rendjének helyreállításában,  működésében és a torzult férfi minőség gyógyításában is hatalmas jelentőséggel bír. Hiszen közvetlenül, vagy közvetetten, de minden belőlünk fakad, s a mi állapotunk döntő befolyással bír az élet minden területén.

Persze nem kell, hogy agyon nyomjon a világ sorsa iránt érzett felelősség. Elég, ha mi magunk teszünk önmagunkért, s talán inspirál és segít a tudat, hogy ezzel másokért is teszünk. Mindenünk adott hozzá, hogy férfi és nő számára is méltó helyet teremtsünk a világban. Mindent megkaptunk hozzá.

A tudás rendelkezésre áll. Eleven újra. Itt az ideje, hogy magunkra ismerjünk. Itt az ideje, hogy saját magunk előtt elsőként elismerjük a nőiség erőit és tudatosan haladjunk a nőiség misztériumokba avató életútján. Itt az idő, hogy tisztelettel tekintsünk önmagunkra, nőiségünkre és erőinkre. Itt az idő bátorságot meríteni változni és változtatni. Itt az idő élni a ránk ruházott lehetőségekkel és a bölcs női tudás útjára lépve felvállalni, amit a Teremtés ránk ruházott.

Bevállaljuk? Igen, vagy nem?  Mi döntünk.


(A női siddhikről, a bennük való tudatosság fejlesztéséről és a megélés módjáról a Női tanító képzésen és a Női jógaterápia képzésen bővebben, átfogóbban és mélyebben fogunk tanulni.)




A szeretet nektárja - a tápláló női erő

Lenyűgöző számomra a mellek bölcsességének és a szoptatás szépségeinek, mélységeinek megélése és megtapasztalása. Mindig újra és újra rácsodálkozom, arra a finom kommunikációra, ami zajlik közöttü(n)k a fiammal. Ahogy képes a jelzéseivel, sírással, érintéssel, odabújással, de van, hogy pusztán a rá gondolásom által is megárasztani a tejet, amely összetétele éppen úgy változik, hogy számára éppen akkor a leginkább megfelelő. Másmilyen reggel, este, más a különböző évszakok idején és változik azzal együtt is, ahogy növekszik a fiam az elmúlt valamivel több, mint 12 hónap során.

Sokszor vált számomra teljes önátadássá a szoptatás, amikor tértelen időtlenségbe merültünk, mintha csak egy biztonságos burok óvna bennünket a pillanatban. Aligha vannak szavak, azokra a mély tapasztalásokra, érzésekre és érzelmekre, amelyet mi nők átélhetünk ilyenkor. Ahogy a Holdidő idején vérünk által a világ minden valaha élt asszonyával kerülünk összeköttetésbe, úgy a szoptatás idején azzal az Ősforrással, mely magát az életet táplálja, s melynek erőit mi nők is hordozzuk magunkban.

Ennek megélésére aligha van egyértelműbb és szebb alkalom, mint amikor a belőlünk a világba lépő gyermekünket testünkből tápláljuk. Ez a legfinomabb, legbensőségesebb, legintimebb, legbizalmasabb kötődés, fizikai-, lelki kötelék anya és gyermeke között. Az anyatejjel nem csupán táplálék adódik át. A szoptatás bensőséges idején, a szív terébe ölelve gyermekünket, érzelmeket, érzéseket, szellemiséget közvetítünk felé. Nem pusztán anyatejből, mint táplálékból építjük fel testét, hanem lelkünk legmélyebb bugyraiból adjuk át neki a szeretet nektárját.

Nőként nem csak a szülés során válunk Kapuvá, a lét és nem lét átjárójává. Gyermekünk táplálásának idején a szívcsakra terében melleink kiapadhatatlan kútként nyílnak meg a materiális és spirituális világ szintézise felé, s a szeretet és gyógyítás e tértelen tágasságából merítve hozzuk át mindazt, amire gyermekünknek testileg, lelkileg, szellemileg szüksége van.

Régi korok kultúráiból rengeteg olyan szobor maradt ránk, amelyek hatalmas mellű nőket ábrázolnak. Ezek rendszerint a Nagy Anya, a Nagy Istennő, Innana, Isthar, Astarte földi másai, akik mint az emberiség életadó anyjai és táplálói voltak az imádat középpontjában,  s akik a termékeny, tápláló női erőt szimbolizálják. A mellükből áradó tej magának az élet áramlásának, és annak a folyónak is a szimbóluma, amely elválasztja az Életet a Halától.

Mi, földi nők nem csupán méhünkön keresztül, de melleink által is kapcsolódunk hozzájuk és ahhoz az életerőhöz, ami rajtunk is keresztül áramlik az anyatejjel. A várandósság során bennünk önmagát felfedő misztérium megtapasztalása és abba való beavatódásunk nem ér véget azzal, hogy Életkapuvá nyílva a világra hozzuk gyermekünket. A méhünkben szárba szökkenő életet 9 hónapig hordjuk, teret adva fejlődésének, de tápláló erőnk valódi mélységeit és lényegét csak ez után ismerjük meg. Fontos része ez  beavató utunknak, amelyen haladunk az anyává válás és az anyaság útján. Felismerjük, hogy az istennői minőséget tehát nem csak várandós anyaként éljük át, hanem a szoptatás idején is. Abban az időszakban is, amikor gyermekünket testünkből, mellünkből tápláljuk, biztosítva számára az életet.

A szoptatás során információt közlünk. Ezért is fontos, hogy anyaként milyen gondolatokat, érzelmeket, megéléseket hordozunk magunkban, mi az, amit érzelmileg magunkban táplálunk legbelül, vagy hogy miket veszünk át közvetlen környezetünk érzelmi hullámaiból, mit engedünk hatni magunkra abból, amit a külvilág közvetít felénk. Mindenki ismeri a mondást: "az anyatejjel szívta magába" - egyáltalán nem mindegy, hogy mit.

Az életadó anyatejjel való mély és ősi kapcsolódásunk érezhető abból is, ahogy a világunknak teret adó közeget elneveztük. Tejútrendszer. A galaxis kifejezés a görög "gala" azaz tej szóra vezethető vissza. A "galaxias" pedig nem jelent mást, mint "tejes". A létrejöttéhez kapcsolódó görög mitológiai történet beszédes:

A kicsapongó Zeusz földi nőnek nemzett életet, akit apja szeretett volna halhatatlanná tenni. Az alvó Héra mellére helyezte, hogy az isteni tej által a fiú, Héraklész maga is örökéletűvé váljon. Héra azonban felébredt szendergéséből, s dühödten taszította el melléről az idegen gyermeket, s teje eközben az égre fröccsent... így jött létre a Tejút.

Az emberiség így magában az öröklétben időzik, magában az öröklétet adó isteni anyatejben fürdőzik. Az öröklét magának az életnek a folytonos megújulása, létrejötte, körforgása, melynek a női minőség tart teret, s melyet az táplál. Továbbadjuk és tejünkkel éltetjük az életet, ami így sosem veszik el létezni. Teret adunk a teremtésnek, hordozzuk magunkban, világra hozzuk, s míg önálló életre nem képes a gyermek, addig saját testünkön keresztül tápláljuk őt - ahogy tették régen, réges-régen, az idő előtt az emberiség anyjai, s az istennők...

Farkasok

Szeretek elmerülni a női életút szépségében. Megmártózni a misztériumban. Meghívni, megtapasztalni a legősibb női erőket, amik bennünk nőkben lüktetnek és, amelyekből képessé válhatunk mindannyian meríteni, hogy tápláló és megtartó erőt gyűjtsünk magunkba, olyat ami gyógyít, tovább lendít, felemel. A bennünk áramló búvó patak forrásához térni és engedni, hogy a tudás bugyogva a felszínre törjön általa. Magamért, másokért...

Ezek a tudások most hatalmas erővel keresik útjukat. Olyan ponthoz érkezett a világ, amelyben a női erővel való munkának nagy szerepe és jelentősége van... ezért is mondom mindig: nekünk nőknek emelni kell egymást, segíteni és támogatni, gyógyítani, továbbadni a tudásunkat.

Elszomorít, amikor nők között, a körben, anyák és lányaik között, tanítók és tanítványaik között mégis épp ennek ellenkezője nyilvánul meg. Féltékenység, mételyezés, versengés, konkurálás, ellentétek szítása, áskálódás, taposás, átkozódás. Sokszor sajnos azoknál tapasztalom éppen, akik a fentieket lennének hivatottak képviselni. Elszomorít, azzal együtt, hogy tudom, ennek helye van. Helye van, ahogy az égen a Sötét Holdnak épp úgy, mint a Teli Holdnak, vagy ahogy a női pszichében a banyának épp úgy, mint az anyának, a szeretőnek épp úgy, mint a lánynak.

Talán ezek a sötét részeink azok, amelyekkel legkevésbé szeretünk szembenézni. Pedig a mindannyiunkban ott húzódó árnyak rejtik azokat a lépcsőfokokat, amelyeket bevilágítva feljebb léphetünk, vagy előrébb utunkon. A banya ott van bennünk, akár tetszik, akár nem. A banya... nem, nem a banya, mint bölcs asszony... a banya, mint mások felé ártó szándékkal megnyilvánuló nő. Aki vetélytársát legszívesebben eltüntetné a föld színéről, aki érdekei szerint manipulál másokat, aki féltékenységében mások hitelét rontja, ha sérülni érzi érdekeit, vagy aki vélt-valós sérelmei miatt bosszúra szomjazik...  Negatív erővel fellépni, negatív szándékkal lenni valaki felé, negatív minőségben megnyilvánulni mindig gyengeség és félelem... Nem mindig szándékosan hívjuk életre magunkban és cizellált módon tudjuk rejteni még magunk elöl is aktív energiáit. Azt tanultuk jó kislánynak kell lenni. Szeretni kell. Ezt mondtam fentebb én is: "emelni kell".

Mit lehet kezdeni akkor ezzel a paradox ténnyel? Hogyan lehet dolgozni a bennünk élő sötéttel, azokkal a tulajdonságokkal, jellemvonásokkal, amelyek egyáltalán nem a szép ideológiák felé mozdítanak? Hogyan lehet feloldani azt a komoly belső konfliktust, ami ütközés az általunk és a külvilág által elfogadott, valamint az alap emberi természetben ott munkáló, sokszor ösztönösen megnyilvánuló tulajdonságok között?

Leginkább az önmagunk felé gyakorolt őszinteséggel és elfogadással. Ennek előfeltétele azonban, hogy megértő odafordulással tudjunk viseltetni magunk iránt. Mert valós megértés kell ahhoz, hogy el tudjuk fogadni magunkban a nem kívánatos részeket is. Meg kell érteni, miért provokálódott meg bennem az a valami, ami életre hívott, működésbe lendített egy sötét erőt? Sokszor rávilágít olyan területekre a válasz, ami védelemre, megerősítésre, gyógyításra szorul bennünk.

Az elfogadás azonban nem a pillanatnak szól. Az elfogadás végül arra kell irányuljon, hogy elfogadjam, hogy mindig lesz bennem árnyék, mindig lesz bennem a sötét minőségekből is valami. Egyszerűen azért, mert nem lehetne fény sem bennem nélküle. Az egyensúlyhoz mindkét oldal fel és elismerése hozzá tartozik. Nem lehetséges száműzni magunkból azt, ami emberi természetünk része. De abban viszont van felelősségünk, hogy a sötétből táplálkozó erőinkkel mit kezdünk, hiszen végül a szándék fogja eldönteni milyen módon éljük ki és használjuk fel.

Most nem is az egyén, mint inkább a kollektív nőiség tekintetében írnék erről.

A nők között új szövetségek köttetnek. Körök alakulnak, számos női tanítást hív életre a változás, amely hatalmas erővel áramlik körülöttünk. Jó így, hogy sokan vagyunk. Mindannyian más aspektust, más megközelítést, más szemléletet, más színeket és más ízeket képviselünk és adunk tovább. A célunk viszont ugyanaz. Segíteni, támogatni, emelni. Ebbe viszont nem fér bele sem a féltékenység, sem a konkurálás, a fentebb említett banyáskodások pedig végképp nem. Nem csak azért, mert méltatlan, hanem mert nagyon is rontják azt a kohéziót, amit most minden értő és tudó asszonynak erősítenie kellene. Aminek lényege az egyéni érdekeken túlmutat. Igazi változást csak egymás erősítésével, kiegészítésével, erősségeinek elismerésével, egymás iránt helyreállított bizalommal és egymás iránt gyakorolt tisztelettel érhetünk el. Enélkül visszahullunk oda, amiből épp ki akarunk mászni...

Kívánom, hogy sikerüljön mindannyiunknak kigyomlálással nem elpazarolni, hanem megértéssel felszabadítani és transzformálni a sötét minőségű erőinket. Elképesztő pontenciálja van a haragnak, a dühnek, a féltékenységnek, a bosszú vágynak... ha sikerülne a szándék gyeplőjével megragadnunk ezeket, valóban hegyeket tudnánk közösen mozdítani. És képesek lennénk összefogni. Felismerni, hogy jól megférünk egymás mellett...

Az életre hívott, felébresztett női erő hatalmas. Nem mindegy hogyan bánunk vele. Minőségét nem más, mint szándékunk határozza meg. Felelősséggel kell bánni vele... nem csak az egyén, a világ sorsa is függ tőle, hogy mi nők hogyan dolgozzuk meg magunkban a negatív minőségeket.

Olyan ez mint a fekete és a fehér farkas meséje... biztos ismeritek. Te melyiket táplálod, a feketét vagy a fehéret?

(kapcsolódó bejegyzés: Áldások és átkok)

A szakrális kör

Mikor női kört alkotunk, már önmagában a kör felállításával és életre hívásával transzcendens tevékenységbe kezdünk. A kör szent. Nem csak a résztvevők jelenléte és szándékai, vagy a kör általunk adott tartalma, történései és eseményei által szentelődik meg. A kör, mint az emberiség egyik ős szimbóluma, szakrális azáltal, hogy alapvető, az emberre hatást gyakorló erőket, minőségeket, transzcendens és immanens folyamatokat képvisel és jelenít meg.

A kör megalkotásával a Felsőbb Értelmet, az istenit idézzük meg, s vele a Teremtett Rendet. A Teremtést, amely megalkotta a mitikus Tojást, melyből minden élet ered. Ennek a Tojásnak a vetülete a kör, mely egyben az anyaméhet, az élet forrását is megjeleníti. De hordozza a ciklikusság, a körforgás, az idő minőségét, erőit is. Mikor női kört ülünk a kezdet és vég nélküliség, az egyenlőség minőségébe, az egységbe vonjuk be magunkat és egymást. A kört az osztatlanság, a különbözőség- és megkülönböztetés nélküliség jellemzi, így a körben mindenki egy és egyenlő. Mágikus tér, amely határt von alkotóinak belső világa és a külvilág közé. A teljességet szimbolizálja és magát a nőt, aki önmagában is teljes kör és teljesség.




Mikor összegyűlünk, és a kezdetet és véget, a jelent és a múltat, a láthatót és a láthatatlant összekötő szent körbe ülünk, megosztjuk történeteinket, gondolatainkat, álmainkat, meséinket egymással. Átadjuk tapasztalatainkat, együttérzőn és nyitott szívvel hallgatjuk egymást, mert magunkra ismerünk a beszélő által. Megtartjuk és támogatjuk a körben húgainkként, nővéreinkként, anyáinkként egymást, megértést, elfogadást és biztonságot adunk, mikor sokszor lélekben mezítelenre vetkőzünk a kör tagjai előtt, hogy az általuk tartott tér védelmet adó, támogató és gyógyító erejében megmerítkezhessünk.


Legyél Te is része a körnek!

A Hét Hold Asszonyai

A nőiségünk teljességének megélésére nincs jobb alkalom, mint a jelen pillanat. Mégis sokan küzdenek tudatosan, vagy még meg nem fogalmazott módon azzal, hogy kiteljesítsék. A mai világ társadalmi, szociális és oktatási szinten sem támogatja azonban, hogy a nőknek lehetőségük legyen nemhogy megélni, de felismerni sem mi is rejlik bennük és, hogy milyen nagy jelentősége van az egyénen túl a nő környezetének, családjának, a világ rendjének szempontjából is annak, hogy mi nők jól legyünk. A gyermek lányok neveléséhez nem tartoznak ma már hozzá azoknak a fontos női alapvetéseknek, készségeknek, képességeknek, folyamatoknak, erőknek a tanításai és fejlesztései, amelyek meghatározzák egy nő életének egész-ségét, minőségét. Elfeledetté váltak azok a tudások, amelyek a nőt kiegyensúlyozott, harmonikus, több síkon teljességet megélő emberré teszik.

...de lassan újra felszínre emelkednek a múltból azok a bölcsességek, amelyek nagy segítségünkre vannak abban, hogy megértsük a női természetet és a női lét útját. A régi tanításokat felelevenítjük, maivá tesszük, a mai világba is beilleszthető módon magunkra szabjuk. Szükség van rá. A női tudás nélkül önmaga árnyékaként létező nő mellett már a férfi energiák sem működnek jól, aminek hatását jól érezzük a bőrünkön. Elkerülhetetlen a változás, ami elkezdődött, de még csak mint egy apró mécses a sötét szobában, a titkokat ismerő nők fénye úgy sejlik fel.

Néhányan már elindultak a nőiség szakralitásának, misztériumainak, erőinek megismerése és felfedezése felé. Néhányan képessé váltak arra, hogy valóban éljék, használják is a tudást, gyógyítsák önmaguk sebeit, s tapasztalataik nyomán segítsenek és emeljenek másokat is. De maroknyian...


Elhívást érzek annak irányába, hogy olyan nőknek adjam át tapasztalataim és eddigi tudásom,
akik maguk is segítővé, más nőket támogató asszonnyá szeretnének válni.
Ezért állítottam össze a Hét Hold Asszonyainak képzési rendjét.

KIK A HÉT HOLD ASSZONYAI?

Olyan nők, akik a nőről és nőiségről reál és spirituális tudással egyaránt felvérteződnek, hiszen a fizikai és lelki oldalon szerzett ismeretekre egyaránt szükség van ahhoz, hogy értő módon tudjuk segíteni a hozzánk fordulókat. Anatómiai, élettani, kórtani ismeretek nélkül aligha végezhet mást az ember, mint kuruzslást.

Olyan nők, akik nem csupán elméleti síkon értik és ismerik meg a szakrális tanítások-, a női misztériumok-, vagy a női szervek energetikáját, a bennük munkáló erők természetét és mibenlétét, hanem saját belső munkájuk közben bejárt útjukon szereznek azokról tapasztalatot.

Olyan nők, akik saját erejükbe állnak, miután végig járták a Labirintust.

Olyan nők, akik képesek teret tartani önmaguknak, így másoknak is.

Olyan nők, akik alkalmasak és képesek önálló, saját termékeny, kreatív belső világukból életre hívott női programok megalkotására, szervezésére és megtartására.

Olyan nők, akik felelősséget tudnak vállani segítő és támogató munkájukért.

KIKET VÁROK A KÉPZÉSRE?

TÉGED, ha

a nőiség és női lét mélységeit és magasságait átfogó ismeretekre vágysz

gyakorlatban is szeretnéd megtapasztalni, használni, alkalmazni ismereteid

hívást érzel a nőiség vörös útjára lépni és segíteni ezen haladni másokat

képessé akarsz válni arra, hogy megnyílj és megnyiss másokat

meg akarsz tanulni női körben működni és női kört vezetni

érzel magadban erőt ahhoz, hogy megtarts másokat

értőn, hitelesen és elköteleződéssel szeretnél másokat támogatni és emelni

túl akarsz haladni az elméleti ismereteken és túl akarsz lépni a korlátozott értelem terén

szeretnéd nőiségedből fakadó erőd megismerni, képességeid, készségeid fejleszteni és szeretnéd ezt mások szolgálatába is állítani

nem módszerekre és rendszerekre vágysz, hanem saját hangod, saját erőd szeretnéd megtalálni

segítőként is egyediséged, saját utad járva szeretnél kibontakozni


A nők kollektíven és egyénenként is évszázados és generációkon át vérző sebeket hordoznak. A kiismerhetetlen, kezelhetetlen, megragadhatatlan, önálló, a természet erőit ismerő, használó és azokkal gyógyítani tudó asszony sokáig megbélyegzetté vált a patriarchális világrend által. Sokszor még a modern társadalom számára is akkor vagyunk megfelelőek, ha illeszkedünk, ha nem lógunk ki a sorból, ha csendesek, megalkuvóak és alázatosak vagyunk. De a női létezés nem erre hív. A szabad, önmagát megvalósító, a sorba be nem álló, önmagát és a benne rejlőt felismerő nőben olyan erő lakik, ami hegyek mozgatására teszi képessé őt... ideje megismerni és használni ezt az erőt...

Gyógyulni, felfedezni, kiteljesedni hívlak! Női erőbe állni hívlak! Itt az idő...

Gyógyíts, támogass és emelj másokat Te is!

<<< kattints a részletekért!

© Holdköszöntő