A teljességében megélt NŐISÉGÉRT - www.regosvolgyiregina.hu

Egy sima, egy fordított

Az életről és a világról alkotott első benyomásokat az anyáktól kapják a gyermekek. Az első napok, hetek, hónapok és első élet évek erős szimbiózisa adja a személyiség alapjait és alapvetéseit. A szeretet, a gondoskodás, az összetartozás és egység élményét, amely később a világhoz  és az emberekhez fűződő viszonyukat, érzelmi világukat, kapcsolataik és kapcsolódásaik-, valamint az élet színpadán való szereplésük minőségét meghatározzák, általuk élik át. Így, a társadalom szövetét alkotó minták formálásában a nőknek jelentős szerepük van.

Nem csak mint az Élet Kapui, biztosítói a végtelen életfolyam szüntelen áramlásának, hanem az anyai minőség és a hozzá kapcsolódó szerepeik okán közvetlenül meghatározói a jövő nemzedékét alkotó egyének etikai-, morális-, érzelmi-, pszichés-, és szellemi értékrendjének, kultúrájának, közvetett módon pedig  a társadalom mentalitásának. Ez nem kis felelősség. Hozzáállásunk, szemléletmódunk, átadott energiáink milyensége által olyan magokat ültetünk gyermekeinkbe, melyek determinálják azt, hogy milyen emberré válnak, s milyen világot hoznak létre és élnek meg maguk körül.

Ahogy a női szerepek az emberiség történelme során, úgy az anya, mint minőség és az anya, mint szerep- és feladatkör is egyaránt sérült. A férfi és női minőség egymásból fakadó torzulásával megélése, kifejeződése, neki tulajdonított jelentősége megváltozott, s ez meg is látszik a mai társadalom működésén, az egyén és a tömeg viszonyán, az egyéni felelősségvállalláson és az általános élethez való hozzáálláson, de leginkább a klasszikus és alapvető emberi értékek pillanatnyi hanyatlásán.

A pszichés próblémák, az életvezetési nehézségek, a párkapcsolati konfliktusok nagy részének az anyától érkező benyomások, a tőle származó sérülések, az anyából fakadó hiányok, a tőle átvett téves konklúziók adják a hátterét.


Egészen egyértelműen látható a világban, hogy a nők önmaguk újra pozícionálása végett éppen jelentős forradalmat élnek meg, mely leginkább arra irányul, hogy újra felfedezzék, megismerjék, kinyílvánítsák önmagukat, s gyógyítva az elmúlt évszázadokban szerzett kollektív sebeiket, új mintákat hozzanak létre, mely ősi ösztöneik életrehívásán, elfeledett hangjukhoz való visszataláláson alapul. A cél ezúttal nem a nemek közötti hierarchia átrendeződése, sokkal inkább a közöttük való egyenlőségen alapuló együttműködés megteremtése, de még inkább a nőiség testi-, lelki-, szellemi teljességének megélése.

Új mintákat keresünk, melyek sokszor nem is igazán a szó szoros értelmében újak, inkább, felelevenítettek, sok tekintetben a törzsi kultúrákból, a békeidőkből visszaidézettek. Körülnézve a spirituális élet palettáján egyre színesebben bontakoznak ki azok a lehetőségek, melyek a nő, a nőiség gyógyulását kívánják támogatni,  melyek vsszavezetik a nőket nem csak a természetes nőiséghez, de annak legmélyebb mélységeihez a méh tanításokhoz, a női erők forrásához.

A folyamatosan változó, s egyre inkább megváltozott női mintákból új anyai minták is fakadnak. A mostani édesanyák nagyrésze szakított azokkal a régi Spock-i elvekkel, amelyek ma már elavultnak, ridegnek és egyáltalán nem baba pártinak számítanak.   Ez, a baba gondozásban, nevelésben tett változás is része a nők forradalmának. Egyre inkább célunk, hogy figyelembe véve a csecsemők valódi igényeit   hosszan szoptassunk, hogy a megfelelő közelséget biztosítsuk gyermekünknek az együttalvás és hordozás által, s hogy a kötődő nevelés elveit követve érzelmileg stabil, magabiztos, életbátorsággal rendelkező felnőtt életet alapozzunk meg. Mindez túlmutat az egyénen. Sokunkban válik tudatossá, hogy a jövőt valóban gyermekeink jelentik és legszentebb feladatunk segíteni őket abban, hogy olyan emberekké teljesedjenek, akik más világot teremthetnek, mint amilyen úton jelenleg haladunk. S mindennek alapja az anyaméhben és az élet első éveiben szilárdul meg. Ma már nem csak a pszichológia, de a tudomány is alátámsztja ezeknek az elveknek, sőt már a szülés és születés minőségének meghatározó szerepét, mely kihat a gyermekek egész életére, s annak minden szintjére.

Ha megfigyeljük ezek a "régi-új" elvek leginkább a mesterséges, a művi irányokkal szakítanak. A nevelési elvek a fej helyett a szívben fogalmazódnak meg. A nők anyaként is megtanulnak ösztöneikre hallgatni, élni azokkal és használni őket. Kinek működhetnének jobban az ösztönei, mint egy édesanyának... Korábban preferálták, hogy a babákat az órához igazodva, az anyai és a mellbimbó érdekeihez mérten, előre kiszámítható módon és időbeosztással szoptassák, adott esetben az anya mellét cumik és cumisüvegek által pótolják, vagy hogy szintén az anya igényeihez és kényelméhez igazítva külön szobába szoktatva altassák, vagy épp sírni hagyják. Mindezzel az induló kis életet már is rideg keret közé szorították, s az anyai melegség és az anyával való mély, érzelmi kapcsolódást jelentősen torzították, de az anya gyerek kapcsolaton túl a személyiség fejlődését is károsan befolyásolták, hiszen a gyermek az első időkben önmagát anyjával egységben éli meg egészként. Mindezeken változtatni nem romantikus álmodozók hóbortja.

Mikor ezeknek az elméleteknek a mentén figyeljük meg önmagunkat, vagy túl önmagunkon társadalmunkat, tisztán felfedezhetőek olyan vonások, melyek kifejlődése, kifinomodása az anyai hozzáállás és az anyával való szoros szimbiózis és mély érzelmi kötődés, vagy épp annak hiánya a feltétele. Vegyük szemügyre, hogy a régi nevelési elvek milyen társadalmat eredményeztek és az új irányok milyen  kiteljesedést jeleznek elő.


Az anyaság szakrális minőség. Alapja a feltétel nélküli szeretet. Eszköze a feltétel nélküli odaadás és önátadás, az első időkben bizonyosan. Ösztönből és a női lélek mélyégeiből kibontakozva a nőiség, a női lét legszebb ékköve. Egy édesanyát nem az értelemből, intellektusból fakadó tudás, hanem az érzelmek teszik azzá az egyedi és pótolhatatlan lénnyé, amely az életet a fogantatástól az önálló életig, vagy akár azután is, puha ölében tartva biztosítja gyermeke számára a megfelelő feltételeket, érzelmi biztonságot és hátteret. Ennek megéléséhez nincs másra szükség, csak ugyanarra az ösztönösségre, melyre nőiségünk kibontakoztatása közben is törekszünk. Az ösztönösségre, mely teret enged a belső hangnak, amely a nőt zsigeri bölcsességgel ruházza fel, s képessé teszi arra, hogy túllépve önmagán azt és úgy adja gyermekének, amire és ahogyan neki és nekik szüksége, szükségük van. TERMÉSZETESEN...

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

© Holdköszöntő