A teljességében megélt NŐISÉGÉRT - www.regosvolgyiregina.hu

Tiszta forrás


Hajdanán a nők ösztönös tudás birtokában élték a természetes nőiséget. Ükanyáról dédanyára, dédanyáról nagymamára, nagymamáról anyára, anyáról leányra hagyományozódott a tudás. A nők őrizték bölcsességüket, s családjuk, törzsük, népük javára fordították. Ennek a tudásnak a forrása tapasztalatból, élő tudásból fakadt. A Természettel tiszteletben együtt élők megéléseiből, a sámánok, gyógyító asszonyok által közvetített intuitív üzenetekből, a nőiség isteni minőségének kegyes megnyilvánulásaiból, a holidőben Vörös Sátrakban  álmodó nőktől eredtek. A Természeti Asszony még élő kapcsolatban volt a nők kollektív tudattalanjával, melyből táplálkozott, s melyet táplált. Nem volt birtokosa a tudásnak, csak megélői és hagyományozói. 

Sokszor esett már szó róla, hogy hogyan és miért veszítettük el természetes női ösztöneinket. Boszorkányüldözés, háborúk, ínséges idők, az urbanizáció rákfenéi pusztították a nőiség bölcsességeit, tudásait. Az egész világ látja ennek kárát.

Ahogy mi nők elfelejtettünk saját rendünk szerint élni, elfelejtettük adottságaink jelentőségét, elszenvedtünk számtalan megaláztatást, majd átadtuk magunkataz önmagunk és az életünk felett gyakorolt hatalmunkat az önmagában maradva egyre torzuló férfi hatalomnak, hozzájárulva ahhoz, hogy a magunkéval a világ rendje is felborult. Láthatjuk... minden, ami jelen van leginkább a férfias minőségekből ered. A materialista életszemlélet, a hatalom orientáltság, a pénz imádat, a mindenhol eluralkodó versenyszellem, a birtoklási- és hatalom vágy, a tudomány mindenhatósága és a Természet kíméletlen pusztítása, mind a női minőségek hiányára mutatnak rá, s egyúttal arra is, hogy nélküle a világ rendje felborult.  

Ez az egyensúlytalanság a világban visszahat az emberre, nőkre és férfiakra egyaránt. Nem benne élünk, hanem részei vagyunk a világnak, s amit Földanyánk ellen elkövetünk, valójában magunk ellen követjük el. Azzal, hogy eltagadták, elnyomták, elpusztították a női minőség által képviselteket az emberiség a férfi minőségekben dagonyázva lassan elkezdett visszazuhanni gyermeki minőségébe, s tudatlanságában azt az ősit, természetit nevezi primitívnek, amely megélte még az ember neki szánt helyét a világban, s mely képes volt megtartani a kapcsolatot Ég és Föld között... s egyre csak rombol. Hol ezért, hol azért.

Mi az eredmény? Lassan kiírtunk mindent magunk körül. Semmi sem marad a Földanya ajándékaiból. Kifosztottunk mindent. És az ember egyre betegebb testileg, lelkileg. Nem kell mást tenni, csak bekapcsolni a TV-t, vagy kimenni az utcára, beszélgetni az emberekkel, ahhoz hogy lássuk, hogy mennyire távol vagyunk az élet lényegének valódi realitásától. 

Szerencsére egyre többen ismerik fel mindezt. Egyre több nő hallatja a hangját és sokszor csak szárnypróbálgatás, van, hogy még csak erőtlen verdesés, mégis érezni a levegőben, hogy történik valami. A nők és egyes férfiak nem kevésbbé szomjazzák a tudást, s vannak köztük, akik útra kelnek, hogy meghallgathassák tanításaikat azoknak, akik még részei a Természetnek, s akiknek még van mire emlékezni. Meghallgatják, megélik, tovább adják, így újra életre keltik. Van aki könyvet ír, van aki szóban tanít, van aki gyógyít, s van aki azzal járul hozzá a nők és az emberiség gyógyulásához, hogy önmaga felé fordul és saját életén változtat, s lányai életén. Ez a nők valódi forradalma. A tudás felelevenítése és tovább adása. De a siker záloga nem az, hogy tovább adunk valamit intellektálisan, hanem hogy megéljük, saját életünkbe integráljuk, s így mint hajdanán a nők mi magunk is a tudás forrássá válunk, nem csupán hagyományok ismerőivé. Ahogy írtam, régen élő tudás volt jelen, melyet ösztönösen éltek a nők... mára azonban elveszítettük természetes ösztöneinket, a jelen lévő tudásra még csak emlékezni kezdtünk. A nők ma éppen csak énekeni kezdtek a csontok felett, mint LaLoba meséjében... így még inkább szükséges, hogy kézen fogjuk vezessük, támogassuk és emeljük egymást.  Kitől származik a tudás? Leginkább az ősöktől, vajon ki az, aki a női lét alapvetéseit és igazságait, méhünk tudását és bölcsességét kisajátíthatja és magáénak mondhatja? 

Kár lenne, ha a nőket, miközben szent tudásra emlékeznek, s erre hívják egymást elragadná a modern élet kisajátító és személyes brand építő versengése (ami megint csak a torzult férfi minőség térnyerését engedi). A női lét a megengedésen és a megosztáson alapszik. Látnunk kell, hogy a világ bajban van... olyan bajban, amiből nem a személyes érdekek érvényesítése, hanem az egyén önmaga meghaladása a közösségért vezetheti ki. A nők feladata nem kevesebb, mint a világ megmentése és felemelése. Nagy szerepe nem azoknak van, akik a tudás birtokában vannak, hanem azoknak, akik megéléseiken keresztül teszik élővé a tudást, integrálva éltükbe. Ki mondta hamarabb? Valamit hallottam egy tanítótól, s ugyanazt olvastam egy könyvben, majd beszélt nekem egy öreg néni lánykori emlékeiről. Kié akkor a tudás? A miénk, nőké. És a feladatunk nem az, hogy birtokolni kezdjük, hanem hogy tovább adjuk. Források legyünk és forrást fakasszunk, hogy aztán az ezer szám csörgedező forrás táplálja új erővel a nők kollektív tudattalanjának immár élő, lélegző óceánját.

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

© Holdköszöntő