A teljességében megélt NŐISÉGÉRT - www.regosvolgyiregina.hu

Szoknyától a nadrágig


Az elmúlt században megváltozott a női élet. Jogokat vívtunk ki magunknak, minden területen felvettük a versenyt a férfiakkal és nem csak felvettük a versenyt, de helyt is állunk a férfiak világában. Vezető beosztásban, magas követelmények mellett dolgozunk nap, mint nap és törekszünk megfelelni. A nők erősek. Képesek túllépni önmagukon, képesek az őket a munkában hátráltató női minőségeket és női rendjüket háttérbe szorítani a cél érdekében. Karriert építünk, van jövőképünk, perspektívánk az előrejutásban. Szerepet vállalunk a politikában, hivatalokban magas pozíciókat töltünk be. Van öntudatunk (általában nem is kicsi), amely segít, hogy újra és újra bebizonyítsuk nem vagyunk kevesebbek, mint a férfiak. De vajon jól van ez így?

Nem is olyan régen minden másképp volt. A nőknek nem volt szavuk, szavazati joguk és jobb esetben háttér támaszai, rosszabb esetben kiszolgálói lehettek a férfiaknak és szinte semmibe nem volt beleszolásuk, nem volt joguk máshoz, mint házimunkát végezni és gyerekeket szülni, ha lehet fiúkat. Apjuk, később férjük uruk és parancsolójuk volt. Ilyen, generációkon át tartó, szélsőséges kényszerhelyzetben való élet után nem csoda, hogy generációkon át nyögjük a terheit, és generációkon át kívánunk revansot venni és bizonyítani rátermettségünket.

A nők már a XVII. században megpróbálták újrapozícionálni önmagukat, de az egyenjogúságra való törekvésük a XIX. század közepétől, a XX. század elejétől érte el csúcspontját, amikor egyre hangosabbá váltak a feminista mozgalmak.
Csodálkozásra nincs ok. Az elnyomás alól való felszabadulás egyik következménye, hogy az ember lánya egy pillanatra hajlamos átesni a ló túloldalára, de egyre több intő jele van annak, hogy ideje lenne megtalálni a női lét számára megfelelő középutat, helyes irányt.

Az egyik jel az, hogy a nők egészsége megrendül. Termékenységi probémák, a női szerveket érintő betegségekben szenved, szexuális zavarokkal, menstruációs anomáliákkal küzd egyre több nő és nem lehet nem végigondolni, hogy ezek hátterében esetleg a női tudatosság, a nőiség új önazonossága, vagy tévedése, vagy akár hiánya is szerepet játszhat egyéb tényezők mellett.

Betegségek mellett szólhatunk arról is, hogy a párkapcsolatok mennyire nem kiegyensúlyozottak és sokszor játszmák és dominancia harcok színterei az otthonok. A válások aránya még soha nem volt olyan magas, mint napjainkban. Persze erre sok más indok is van, társadalmi, politikai, gazdasági téren... könyvet lehetne írni róla... mégis azt gondolom, hogy a nők bizonyos szempontból többet ártottak maguknak, mint használtak az elmúlt időben, mégha látjuk is a kényszerpályát, amit elkerülhetetlen és szükséges is volt bejárni.

Az endometriózis, melynek lényege, hogy a méh belsejét bélelő méhnyálkahártya a kismedence más területein, legjellemzőbben a kismedencében, indul növekedésnek, az egyik legtipikusabb betegsége annak, amikor a nő a férfiak világában teljesítve, megtagadja női minőségeit és működéseit. A szakirodalom versenybetegségként említi, nem véletlenül. Egyre több nőt érint.
A betegség egyfajta szimbóluma annak, hogy a nők terve valahol félre siklott, vagy inkább annyira belefeledkeztek a teljesítmény, verseny és bizonyítás orientáltságba, hogy elveszítették a kapcsolatukat saját nőiségükkel és abból adódó érzelmi szükségleteikkel, de úgy is mondhatjuk annyira összezavartuk azt, hogy megfeledkezett ösztönös működéséről. Mindez felborította belső egyensúlyunkat és kikezdte egészségünket.

Dr. Christiane Northrup így ír az endometriózisról:

"Az endometriózis tipikus versenybetegség. Akkor jelentkezik, amikor egy nő érzelmi szükségletei és a külvilágban vállalt szerepe ütköznek, illetve versenyeznek egymással. Amikor valaki úgy érzi, hogy legbensőbb érzelmi igényei közvetlen konflitusba kerülnek azzal, amit a világ követel tőle, akkor a teste az endometriózis által próbálja a figyelmét felhívni a problémára."

Sok nő bővelkedik ezekkel a belső konfliktusokkal. Bár sokszor azt érezzük azt az életet éljük, amelyiket szeretnénk, valójában csak az elvárásoknak való megfelelés, az eredmények elérése és karriercélok hajtanak bennünket. Mi nők fantasztikusan jól tudjuk a belső hangunk üzeneteit kozmetikázni, vagy egy nagy adag púderrel bevakolni. De túl nagy árat fizetünk érte.

Nem gondolom, hogy egy nőnek a konyhában a helye és azt sem, hogy nincs egyéb rendeltetése, mint utódokat a világra hozni, de csak nézzünk szét magunk körül... hány olyan nőt ismersz, akinek nem lehet gyereke (vedd ide nyugodtan azokat is, akik állítják, hogy nem is akarnak), akinek nőgyógyászati problémái vannak, esetleg műtéteken is átesett? Hány olyan nőt ismersz, akinek a karrierje rendben, de a magánélete nem és hányat fordítva? És hány olyan nőt, aki minden szempontból ideális, őszinte egyensúlyban van és nem csupán vetít? És ha már említésre kerültek a párkapcsolatok is: panaszkodunk, hogy eltüntek a férfiak, de mi nők eléggé nők maradtunk a várva várt egyenjogúságban ahhoz, hogy a férfiak férfiak lehessenek?

A nők méhének egészségi állapota egyértelműen tükrözi a női lélek állapotát. Törekvéseink az elmúlt századok során arra irányultak, hogy jobb helyzetbe hozzuk önmagunkat az élet minden területén. Most vajon ott vagyunk, ami a célunk volt? Tudjuk még mi is a valódi cél? Sok kérdés, amelyekre egyénenként is érdemes választ keresni. Mindenkinek önmagában. 

Átalakulóban van a női lét szemlélete és a változás fázisában sok minden megtörténhet. Az egyik legveszélyesebb dolog az, hogy a nőiség önmagával való vajúdásának eredménye nem az lesz, mint vártuk. És bár van olyan szülés, amiben sérül a gyermek, a cél az lenne, hogy ezt elkerülve egészségben és teljességben szüljük az életre és engedjük a világban méltó helyére a nőiséget.

A magam részéről érzek némi megrekedtséget úgy általában. Az egyre gyakoribbá váló betegségek azt jelzik nem jó az irány, valamiben hosszabban benne maradtunk, mint kellett volna. Létezésünk, nőiségünk nem arra hív, ahol most vagyunk. Elértük, hogy legyen szavunk, legyenek jogaink, bármilyen munkát végezhessünk, ott ülhessünk a Parlamentekben, egyenjogúak, egyenrangúak legyünk a házasságokban. Csak, hogy a nők mintha kicsit beleragadtak volna ebbe a "keménykedős" szerepbe. Pedig még egyáltalán nincs vége az útnak ott, ahol éppen most tartunk... és minden, ami felmerül lelkünkben, méhünkben problémaként arra sarkall bennünket, hogy menjünk tovább, mert még nem állhatunk meg.


Ha érintett vagy a női szervek betegségeiben,
PMS, mióma, polip, endometriózis nehezíti életed
várunk szeretettel a

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

© Holdköszöntő