A teljességében megélt NŐISÉGÉRT - www.regosvolgyiregina.hu

Relatív szépség


 A nő természetes vággyal születik a szépségre. Sőt, a szépség a nőből fakad, pláne ha némi esztétikai és stílusérzékkel is rendelekzik. A Természet gyönyörködtető sokféleséggel alkotott bennünket,  s ez a változatosság különlegessé tesz minden nőt, egyedivé és megismételhetetlenné. Sok nő mégsem tudja elfogadni és megélni önmagát. Itt kicsi, ott nagy, emitt túl gömbölyű, amott túl lapos, a hajam túl egyenes, vagy a fenébe is göndör. De honnan fakad ez az elégedetlenség?
Minden kornak megvoltak a maga szépségideáljai. És persze, minden nő meg is tett azért mindent, hogy megfeleljen ennek. Volt, hogy a rezgő gömbölydedség, vagy épp a darázsderék volt a megfelelő, amiért a nők képesek voltak megfulladni a fűzőkben. De, ahogy telik az idő, mi nők egyre erőszakosabban és egyre durvábban szállunk szembe természet adta külsőnkkel. S mivel a szépség jól fizető iparággá fejlődött, sorra tolják az arcunkba az ösztönzéseket arra, hogy másmilyenek kívánjunk lenni, mint amilyenek valójában vagyunk. Váljunk kortalanná, sablonossá. Annyira intenzív ez az ösztönzés, hogy már pszichiátriai betegségek ütötték fel a fejüket, amelyek mind az ön el-nem fogadásban gyökereznek.
A labilis énképpel rendelkező nők választhatnak másik cicit, orrot, popsit a plasztikai sebészek katalógusaiban, de már a kozmetikus is segíthet abban, hogy teltebb ajkakkal dobhassunk csókot, vagy hosszabb pillákat rebegtethessünk, mint amivel az Isten megáldott bennünket.
Komolyan elborzadok néha, amikor meglátok olyan nőket, akik minden reggel megrajzolják szemöldöküket megfestett arcukra, méteres műkörmökkel integetnek és büszkén feszítenek feszes kocka hasukkal és testépítőkhöz hasonlatos férfias izmaikkal pózolnak, női egészségükre fittyet hányva. Aztán elszomorodom. Mennyire elcsúfítják magukat, pusztán azért, mert a média és a szépségipar kihasználva elégtelen önértékelésüket potenciális fogyasztót tud kreálni belőlük.
Látom a szépen megtervezett nőket. És azt kérdezem magamtól: tényleg szépnek kellene látnom őket? Ideálisan méretezett és megformált mell, mesterségesen duzzasztott ajkak, feltöltött ráncok, megemelt popsi, szilikon vádli, feszes, kemény test - mégis annyira üres és szomorú és a nőiesség minden ragyogását nélkülözi.
Lassan nem lesznek már szépen megöregedett asszonyok. Akiknek arcán minden barázda egy egy történetet mesél, s akiket tisztelhetünk a ráncaikért. Van helyette botox, meg lifting, ami elhazudja életük történetét. Az új cél a kortalanság.
Hol van az a bizonyos szépérzék és esztétika? Hol van a józan ész, amikor kés és tű alá fekszünk mások által kikiáltott ideálokért? Hűtlenné válva önmagunkhoz áruljuk el egyediségünk. Valahol túlléptük a szépség utáni vágyunk ésszerű határait. Néha elképzelem a világot, amiben csak nagymellű, kerek popsijú, tip-top, csitti-fitti nők vannak, akik már nem tudnak kacéran oda kacsintani egy férfira, mert nem mozognak az arcizmaik. Hogyan tanítják majd meg az elkövetkező nemzedék lányainak, hogy szépnek lássák magukat, és fiainak, hogy tudják értékelni a szépet?
És a férfiak? Tényleg erre vágynának? Egy nőre, akin minden ki van hibajavítózva, ami nem felel meg a műanyag  barbi baba nem létező modelljének? De ha a férfiak el is vesztik a fejüket, a nők hogy engedhetnek ennek az átlátszó és álságos színjátéknak?
Sosem lesz magával elégedett az a nő, aki a modern kor bioszobrászai által akarnak széppé válni. És tudom, hogy közhelyes leírni, hogy a szépség belülről fakad, de ha ennyire elcsépelt közhely, hogy lehet, hogy a legtöbben mintha nem lennének tisztában ezzel? Gyors élet, gyors kaja, gyors plasztika. Erőfeszítés nélküli "szépség". Ahelyett, hogy tennénk azért, hogy természetesen kiemeljük és őrizzük, ami szép...
Minden test jó test, ha működik és tiszteletet érdemel. Minden forma szép forma, ami alakot ölt. Az emberen kívül nincs a természetben más élőlény, ami szeretne másképp kinézni, mint ahogy. És éppen szabálytalan sokfélesége teszi széppé a világot, kevésbbé az ember által tervezett steril, szabályos formák.
Úgy gondolom, hogy egy önmagára igényes nő nem attól lesz szép, hogy szembe megy azzal, ahogyan a természet megalkotta. Alap, hogy gondozzuk és ápoljuk a testünket, karban tartjuk, egészségesen tartjuk. Megpróbáljuk természetes módon megőrizni fiatalságát. De az idővel és alap adottságokkal harcolni? Balgaság... A nők számos módon szépítették mindig is magukat. Festékek, ékszerek, illatok, díszek, ruhák... mindannyian imádjuk ezeket. De nem ezek vagyunk, csak élünk velük, használjuk őket. És jó ezt olyan izléses mértékben tenni, hogy este se legyen kínos nélkülük a vágyott férfi mellé bújni...
Számomra a nő nem az ideális méretektől, vagy a bomba testtől (mi is az valójában?) lesz szép, hanem az abba való tudatosságtól, hogy NŐ és képes ezt megélni minden adottságával, lehetőségével, eszközével. Tudja elfogadni és szeretni önmagát. Aki tudja használni a mosolyát, a szeme villanását, hangját, érintését. Akinek a szépsége mozdulatainak kecsességéből és lágyságából fakad. Akinek derűje beragyogja a környezetét. Aki tudja viselni nőiességét, önmagát. Aki csupa kellem és báj. Szép az a nő, aki méltóságteljes és bölcs. Aki tudja hogyan éljen természetes adottságaival, s tudja, hogy övé a döntés, mi az, amit befogad és elfogad a világból, s mi az, amit nem. Szép az a nő, akinek önmagában van az ereje, s nem külső megerősítések árán képes csak hinni magáról, hogy szép. Szép az a nő, aki minden tekintetben képes nőként élni és viselkedni. Ezek azok a belső tulajdonságok szerintem, amelyek megszépítenek minden nőt. Ha tényleg megéli egy nő önön varázslatosságát, akkor ragyog  igazán, akkor  szép... minden testben... minden korban... Szerintem a szépség 50% adottság és 50% önmagunkról való gondolkodás.

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

© Holdköszöntő