A teljességében megélt NŐISÉGÉRT - www.regosvolgyiregina.hu

Kreatív erő és nő mágia


Ciklusunk különböző szakaszainak minőségei más-más megélésre adnak meghívót. A petefészkek ideje már a ciklus első szakaszának, a menstruációnak a vége felé elkezdődik. Bár még zajlik a Holdidő a petefészekben érésnek indul egy petesejt, ami az új élet lehetőségét hordozza magában. Ciklusának első felében szinte napról napra nővekszik a nő energiája egészen az ovuláció fázisáig, amikor is megtörténik a tüszőrepedés, a petesejt kiszabadul és jelzésekkel kommunikálva várja hős lovagját, hogy az megtermékenyítse. Ez a hónapról-hónapra a nővel áramló hullám felívelése. Talán megfigyelted már magadon, hogy ilyenkor nagyobb alkotókedvvel, lelkesedéssel veted bele magad a munkába, hobby-, vagy más tevékenységedbe. Nyitott és derűs vagy, élénkebben kommunikálsz, talán öltözködésed is más, mint a ciklus második felében. Pozitívan látod a dolgokat és egyértelműen érzed mit és hogyan szeretnél tenni célod megvalósításáért. 


Éppen a petefészkek energiájának aktív megnyilvánulását éled ösztönösen, de akár tudatosíthatod is a benned éppen zajló folyamatot. Megteheted, hogy élsz ciklusod eme szakaszának lehetőségeivel és felhasználod kreatív tüzed erejét.



A petefészek a nő alkotó energiáinak forrása. Benne nem csak életre váró petesejtek érlelődnek, hanem potenciális tervek és ötletek is, melyek a női lélek mélyéből kifejeződve a világra vágynak. A petefészekben szunnyadó kreatív energiák és a méh teremtő képességének együttes munkája segíti a nőt az új élet formálásán túl önmaga megvalósításában és kinyílvánításában is.


Gyakran ezt a kreatív erőt nagylelkűen másoknak adjuk, visszaélve a Természet felénk tulajdonított, kényeztető nagyvonalúságával. Sokszor észre sem vesszük, hogy elajándékozzuk azt az energiát, ami leginkább arra hivatott, hogy legbensőbb vágyainknak, céljainknak, álmaink megvalósításának adjunk lendületet. Persze megtehetjük, hogy energiáinkat más javára felajánljuk, érdemes figyelni mégis arra, hogy tudatában legyünk alkotó és teremtő folyamatainknak. Ne mindig jótékonykodjuk el azt az erőt, amely leginkább bennünket hivatott szolgálni és testi-lelki egészségünket fenntartani, s legfőképpen ne pocsékoljuk el. Petefészkeink energiájukkal táplálnak, inspirálnak, ragyogtatnak bennünket, segítenek a célok kitűzésében, ötletelésben, s az önkifejezésben. Használjuk fel! 


Ideális esetben a két petefészek egymást segítő módon működik együtt, s ettől harmónikusnak és kiegyensúlyozottnak érezhetjük magunkat. Teremtési ciklusunkban a fogékonyság és a megjelenítéshez szükséges erő tárolódik itt, amelyből a petefészek robbanékony működéséhez képest lomhább méh működés hoz létre majd valódi megvalósulást. 


Ahhoz, hogy szellemi és enegetikai szinten is kapcsolatba kerülhessünk a két petefészekkel, fel kell vennünk velük a kapcsolatot. Van, hogy már az is elég, ha kezünket a hasunkon nyugatva pihenünk és területükre irányítva figyelmünket átlélegezzük őket. Figyeljük meg milyen érzés jelenik meg bennünk, amikor bejárjuk a testünkben ezt a teret. Figyeljük a színeket, a formákat, amelyek megjelennek. Milyen üzenetet, milyen érzést hordoznak magukban, s mi az, ami kifejeződésre, megnyílvánulásra vágyik bennük, általuk. Bármilyen kép, emlék, ami megjelenik jelentőséggel bír. 


Közös munkájukat támogathatjuk azáltal, ha gondolatban összekapcsoljuk őket egy végtelenjelben és tudatosan áramlást hozunk létre kettejük között. Már azzal is sokat tetszünk értük, ha megértő szeretettel vonjuk körbe őket. De persze konkrétabb módokon is inspirálhatjuk petefészkeink működését, megadva számukra azt a megnyilvánulási módot, amire hivatottak, s amire vágynak. Kezdeményezéssel, új dolgok felfedezésével, alkotással, képességeink fejlesztésével is hatékonyabb munkára és energiáiknak mozgósítására inspirálhatjuk őket. Végezhetünk speciális testgyakorlatokat, melyek serkentik a két petefészek munkáját. 


Ezek közül az egyik legegyszerűbb, ha a kényelmesen előkészített helyen hanyattfekvésben elhelyezkedünk felhúzott talpakkal a talajon. Elcsendesítjük légzésünket és összpontosítjuk a figyelmet. Tudatosítjuk, hogy mi a célja a mozdulatnak, amelybe belefogunk. Ezt követően felhúzzuk a bal térdet a mellkashoz, magunkhoz ölelve egy pillanatra, míg a másik talp lent marad. Belégzéssel indul a láb a mellkashoz, aztán a kilégzéssel már tesszük is a talpat ismét a földre, aztán váltunk. És így lélegezve tudatosítjuk, hogy átmasszírozva a két petefészek területét, serkentjük azok működését, ébresztve alkotó, kreatív energiájuk tüzét. 


(!!!A gyakorlat a női szerveket érintő betegségek esetén nem, vagy csak módosítással gyakorolható. Amennyiben ilyen problémával küzdesz, kérd női jógaoktató útmutatását!!!)


Egy másik mentális technika alkalmazásával pedig felhasználhatod a petefészekben szunnyadó erőt, hogy támogasd terved álmod megvalósulását. Ehhez szintén befelé fordulás, az elme lecsendesítése és a figyelem összpontosítása az alapfeltétel. Elhelyezkedhetsz meditációs pozícióban, vagy hanyattfekvésben is. Nyugtasd a tenyereket a petefészkek területén. Kicsit lélegezz úgy, mintha a tenyereken át a levegő átáramolna minden belégzéssel a petefészkekbe. Engedd, hogy kellemes ellazulást segítő módon felmelegedjenek. Tudatosítd, hogy ciklusodnak annak a fázisában vagy, amikor kezd megérni a petesejt. Fogékony vagy arra, hogy gyökeret ereszthessenek és növekedni kezdhessenek vágyaid, céljaid. Tudd, hogy felhasználhatod energiájukat akkor is, ha nem biológiai értelemben vágyott a megtermékenyülés. Nőiséged okán jogod és lehetőséged van arra, hogy a nők mágiáit alkalmazva életre hívj új, eddig láthatatlan dolgokat. 


...most, hogy teremtő erődnek tökéletesen tudatába kerültél, éld meg magadban lépésről lépésre az új élet teremtésének folyamatát. Termékenyítsd meg tiszta szándékoddal a megnyílvánulásra és kifejeződésre vágyó petesejtet. Képzel el, ahogy megtörténik, megtermékenyül és méhed puha fészke fogadja magába, ahol majd aztán növekedni kezd. 


Ha így teremtesz, ne feledd: a teremtés folyamat. Térj vissza napról napra gyakorlatodhoz, tudatosítva ciklusod éppen aktuális fázisát és annak megfelelő módon tápláld, érleld, formáld terved mígnem életképes lesz és te könnyed elengedéssel a megfelelő pillanatban világra szülheted...

Tiszta forrás


Hajdanán a nők ösztönös tudás birtokában élték a természetes nőiséget. Ükanyáról dédanyára, dédanyáról nagymamára, nagymamáról anyára, anyáról leányra hagyományozódott a tudás. A nők őrizték bölcsességüket, s családjuk, törzsük, népük javára fordították. Ennek a tudásnak a forrása tapasztalatból, élő tudásból fakadt. A Természettel tiszteletben együtt élők megéléseiből, a sámánok, gyógyító asszonyok által közvetített intuitív üzenetekből, a nőiség isteni minőségének kegyes megnyilvánulásaiból, a holidőben Vörös Sátrakban  álmodó nőktől eredtek. A Természeti Asszony még élő kapcsolatban volt a nők kollektív tudattalanjával, melyből táplálkozott, s melyet táplált. Nem volt birtokosa a tudásnak, csak megélői és hagyományozói. 

Sokszor esett már szó róla, hogy hogyan és miért veszítettük el természetes női ösztöneinket. Boszorkányüldözés, háborúk, ínséges idők, az urbanizáció rákfenéi pusztították a nőiség bölcsességeit, tudásait. Az egész világ látja ennek kárát.

Ahogy mi nők elfelejtettünk saját rendünk szerint élni, elfelejtettük adottságaink jelentőségét, elszenvedtünk számtalan megaláztatást, majd átadtuk magunkataz önmagunk és az életünk felett gyakorolt hatalmunkat az önmagában maradva egyre torzuló férfi hatalomnak, hozzájárulva ahhoz, hogy a magunkéval a világ rendje is felborult. Láthatjuk... minden, ami jelen van leginkább a férfias minőségekből ered. A materialista életszemlélet, a hatalom orientáltság, a pénz imádat, a mindenhol eluralkodó versenyszellem, a birtoklási- és hatalom vágy, a tudomány mindenhatósága és a Természet kíméletlen pusztítása, mind a női minőségek hiányára mutatnak rá, s egyúttal arra is, hogy nélküle a világ rendje felborult.  

Ez az egyensúlytalanság a világban visszahat az emberre, nőkre és férfiakra egyaránt. Nem benne élünk, hanem részei vagyunk a világnak, s amit Földanyánk ellen elkövetünk, valójában magunk ellen követjük el. Azzal, hogy eltagadták, elnyomták, elpusztították a női minőség által képviselteket az emberiség a férfi minőségekben dagonyázva lassan elkezdett visszazuhanni gyermeki minőségébe, s tudatlanságában azt az ősit, természetit nevezi primitívnek, amely megélte még az ember neki szánt helyét a világban, s mely képes volt megtartani a kapcsolatot Ég és Föld között... s egyre csak rombol. Hol ezért, hol azért.

Mi az eredmény? Lassan kiírtunk mindent magunk körül. Semmi sem marad a Földanya ajándékaiból. Kifosztottunk mindent. És az ember egyre betegebb testileg, lelkileg. Nem kell mást tenni, csak bekapcsolni a TV-t, vagy kimenni az utcára, beszélgetni az emberekkel, ahhoz hogy lássuk, hogy mennyire távol vagyunk az élet lényegének valódi realitásától. 

Szerencsére egyre többen ismerik fel mindezt. Egyre több nő hallatja a hangját és sokszor csak szárnypróbálgatás, van, hogy még csak erőtlen verdesés, mégis érezni a levegőben, hogy történik valami. A nők és egyes férfiak nem kevésbbé szomjazzák a tudást, s vannak köztük, akik útra kelnek, hogy meghallgathassák tanításaikat azoknak, akik még részei a Természetnek, s akiknek még van mire emlékezni. Meghallgatják, megélik, tovább adják, így újra életre keltik. Van aki könyvet ír, van aki szóban tanít, van aki gyógyít, s van aki azzal járul hozzá a nők és az emberiség gyógyulásához, hogy önmaga felé fordul és saját életén változtat, s lányai életén. Ez a nők valódi forradalma. A tudás felelevenítése és tovább adása. De a siker záloga nem az, hogy tovább adunk valamit intellektálisan, hanem hogy megéljük, saját életünkbe integráljuk, s így mint hajdanán a nők mi magunk is a tudás forrássá válunk, nem csupán hagyományok ismerőivé. Ahogy írtam, régen élő tudás volt jelen, melyet ösztönösen éltek a nők... mára azonban elveszítettük természetes ösztöneinket, a jelen lévő tudásra még csak emlékezni kezdtünk. A nők ma éppen csak énekeni kezdtek a csontok felett, mint LaLoba meséjében... így még inkább szükséges, hogy kézen fogjuk vezessük, támogassuk és emeljük egymást.  Kitől származik a tudás? Leginkább az ősöktől, vajon ki az, aki a női lét alapvetéseit és igazságait, méhünk tudását és bölcsességét kisajátíthatja és magáénak mondhatja? 

Kár lenne, ha a nőket, miközben szent tudásra emlékeznek, s erre hívják egymást elragadná a modern élet kisajátító és személyes brand építő versengése (ami megint csak a torzult férfi minőség térnyerését engedi). A női lét a megengedésen és a megosztáson alapszik. Látnunk kell, hogy a világ bajban van... olyan bajban, amiből nem a személyes érdekek érvényesítése, hanem az egyén önmaga meghaladása a közösségért vezetheti ki. A nők feladata nem kevesebb, mint a világ megmentése és felemelése. Nagy szerepe nem azoknak van, akik a tudás birtokában vannak, hanem azoknak, akik megéléseiken keresztül teszik élővé a tudást, integrálva éltükbe. Ki mondta hamarabb? Valamit hallottam egy tanítótól, s ugyanazt olvastam egy könyvben, majd beszélt nekem egy öreg néni lánykori emlékeiről. Kié akkor a tudás? A miénk, nőké. És a feladatunk nem az, hogy birtokolni kezdjük, hanem hogy tovább adjuk. Források legyünk és forrást fakasszunk, hogy aztán az ezer szám csörgedező forrás táplálja új erővel a nők kollektív tudattalanjának immár élő, lélegző óceánját.

Vörös és Fehér Holdak

A különböző női programokon legalább egyszer elhangzik a kérdés, hogy: mi a különbség, ha a nő nem az Újhold idején menstruál és a Telihold idején ovulál, hanem fordítva, vagy a Telihold és Újhold közötti köztes időben. Ez probléma? 

Azt gondolom, hogy semmiképpen sem. Egy nő ciklusa a különböző külső és belső ingerek, hatások, életfeladatok, élethelyzetek, vagy életút változások következtében folyamatosan változik. Menstruációnk ritmusa nem feltétlenül van szinkronban a Hold útjával, leginkább amióta a fényszennyezés mértéke befolyásolja a hormonjainkat... A Hold 28 napos ritmusával szemben a  nők általában 21-30 napra kezdenek menstruálni, s ez a legtöbb esetben eltérést jelent az eszményi Teliholdas ovuláció és Újholdas menstruációhoz képest. Különbség leginkább a két menstruációs minta energetikai és spirituális vonatkozásai között élehető meg.

A Vörös és Fehér Hold terminológiáival több tanításban is lehet találkozni, melyek hasonlóképpen magyarázzák a két menstruációs minta közötti különbséget. Segítenek megérteni, miért gondoljuk egyiket jobbnak, vagy rosszabbnak a másiknál. Fontos azonban tudatosítani, egyik sem kívánatosabb, mint a másik, egyik sem a másik fölé helyezhető. Minden nő, mindkét mintát éli folyamatosan változásban, váltakozásban élete során. 

A férfielvű világrendben a leginkább elfogadott női archetípus az anya. Az anya, aki megtestesíti a termékeny nőt, aki életet ad az utódoknak. Az anya jeleníti meg azt a női minőséget, amely leginkább elfogadott, mivel megismerhető, megérthető, uralható, "használható" a férfi számára is. Ennek okán terjedt el az a nézet, hogy ideális esetben a nő a Sötét-, vagy Újhold idején menstruál és Telihold idején ovulál. Útja szabályos, egyértelmű léptekkel követi a Holdat, s jól láthatóan a nőnek vele együtt csökken, vagy éppen növekszik ereje. Az az erő amelyik az utódnemzésre, az élet teremtésére irányul. Ezt a rendet nevezzük Fehér Hold ciklusnak.

Létezik azonban egy másik rend is, amikor a nő a Sötét-, vagy Újhold idején éli az ovuláció fázisát és a Telihold számára a menstruáció, a virágzás ideje. Ilyenkor a nőkben a férfiak számára kevésbbé átlátható és értelmezhető minőségek vannak jelen és folyamatai más fajta teremtésre és megélésre hívják, amely nem feltétlen eggyezik a férfias világrend nők felé támasztott elvárásaival és sztereotípiáival. Ezt nevezzük Vörös Hold ciklusnak, amely a mágikus, az átláthatatlan, a kontrollálhatatlan minőségeket jeleníti meg és mozgatja, s amely a boszorkány archetípusához kapcsolódik. Ha végig nézzük a világ történelmét látjuk, hogy a férfiak kezében összpontosult hatalom mennyire rettegte a tudó nők által képviselt, számára ismeretlen és megismerhetetlen erőt. Annyira, hogy kiírtották őket, s a nőiségnek ez az arca száműzötté és nem kívánatossá vált. Olyan jelentés tartalmak társultak hozzá, amelyek negatív színben tüntették fel azokat a nőket, akik bírták és használták a nőiségük jogán rájuk ruházott erőket. Sátáninak, gonosznak, rossznak titulálták őket.

Egy nő életében helye van mindkét ciklus mintának. Nem lehet, nem kell és nem is szabad arra törekedni, hogy valamiféle ideát követve, próbáljuk rábírni belső ritmusunkat, hogy a maga nőiesen ciklikus rendje helyett férfiasan statikus rendszerbe szerveződjön. 

A menstruációnak és a Sötét Holdnak egyezőek a minőségei. Mindkettő befelé fordulásra, belső munkára, visszavonulásra hív. Az ovulációs fázis is jól harmonizál a Telihold által képviselt minőséggel. Látszólag kevésbé harmónikus a Telihold fényességében megélni a befelé húzó erőket, valamint a Sötét Hold idején erőnk teljében lenni. Mégis megéljük újra és újra mindkét ciklust életünk során, hiszen mindkettőnek jelentős szerepe van. A Fehér Hold ciklus az élet teremtésére irányul, míg a Vörös Hold ciklus a belső termtésre, a nők mágikus tevékenységeinek megélésére és kiteljesítésére ad teret. 

Az ovulációnak vannak misztikus vonatkozásai, hiszen méhünk munkája nem csupán az új élet megformálására hivatott. Mágikus üst, amelybe a Sötét Hold energiáit képviselő tudó nő, vagy boszorkány a megfelelő hozzávalókat vegyítve, rítusokat végezve, elfeledett szavakat mormolva életre hívhatja a varázslatot, intuícióit beemelve a realitásba, hiszen ciklusa csúcspontján meg van hozzá minden hatalma és ereje. 

A Telihold idején való menstruáció arra hívja a nőt, hogy szolgálja és tanítsa, emelje közösségét, adja tovább azt a tudást, amely vérén keresztül áramlik benne, s melynek csatornájává válik. A nő ilyenkor egjelenítheti a külvilág felé a benne jelen lévő misztériumot. A Hold fényessége támogatja abban, hogy kifelé tudja áramoltatni bölcs vérének esszenciáit,  s így közösségének gyógyítójává válik. 

Csak figyeld meg, hogy melyik minta az, amelyik éppen most nálad érvényesül, vagy amelyik közelebb esik a virágzásodhoz. Fogadd el és ismerd meg, amire éppen ösztönöz. Nem szabad arra törekedned, hogy befolyásold, vagy megváltoztasd ciklusod természetes rendjét. Minősítés nélkül éld meg, tapasztald meg azt az erőt, azt a minőséget, amelyik jelen van benne, s csak arra törekedj, hogy meghald és megértsd üzeneteit. 

Holdnapló

A nőt ciklusa folyamatosan a jelen pillanat megélésére ösztönzi. A férfiak lineáris életútjával szemben folyton változásban van és egyensúlyának fenntartásához szükséges számára, hogy kövesse ciklusa folyamát, figyelembe véve mire hívja az éppen megélt szakasz. Ehhez kellenek különböző ismeretek, amelyek segítenek a tájékozódásban, de még inkább fontos a saját tapasztalatok begyűjtése. Ennek egyik praktikja a Holdnapló vezetése, amely segít megismerni a nő saját ciklusának különböző energia minőségeit. 

A Holdnapló vezetése által a nő olyan mintákat képes felismerni önmagában, melyek megértésével nagyobb türelemmel tud lenni változékonysága iránt, megértve a benne zajló, éppen aktuális folyamatokat. Ez hamar hozzásegítheti ahhoz, hogy harmóniába kerüljön és gyengéd együttműködést alakítson ki belső világával.

Mikor a ciklusoddal kezdesz dolgozni észreveszed, hogy mennyi-mennyi változás zajlik a testedben és a lelkedben hónapról hónapra, melyek összefüggése rendszerbe, azaz női rendbe von téged.


Felfedezheted, hogy a jelenlévő energia minőségek, amelyek megjelennek benned, a női szervek ritmusa, a hüvelyben hétről hétre alakuló változások hogyan hatnak érzelmeidre, reakcióidra, alkotóerődre, szexualitásodra, szellemi aktivitásodra, koncentrációs képességedre. Ha ennek a tudásnak önmagadról a birtokában vagy, képessé válsz arra, hogy egész hónapban gazdálkodj energiáiddal és jól használd fel a benned ható erőket. Tudd mikor minek van éppen ideje. 

Holdnaplót vezetni nem ördöngősség és nem is igényel sok időt, csak éppen annyit, amit minden nap szükséges magadra szánnod. Mi nők hajlamosak vagyunk arra, hogy háttérbe szorítsuk magunkat másokkal szemben. Ez nem helyes. Ha az a család rendjébe, életmódjába és szükségleteibe nem is fér bele, hogy órákig foglalkozz magaddal, hosszas elmélkedéseket és gyakorlatokat folytass, annyival mindenképpen tartozol magadnak, hogy legalább napont néhány percet arra fordíts, hogy közelebb kerülj saját nőiséged teljességének megismeréséhez és ennek a ráfordításnak a gyümölcsét a veled együtt élők is megízlelik majd. 

Elszántad magad? 

Akkor nincs más dolgod, mint választani egy szép füzetet, amibe feljegyzed, amit szükségesnek érzel az adott nap megéléseiből és tapasztalataiból. Nem kell klasszikus értelemben napló vezetésbe fognod, de van néhány irányelv, amit tudatosíts és egy-egy szóban rá vonatkoztatva jegyezd fel tapasztalataid nap, mint nap.

Mindenek előtt jegyezd fel, hogy A CIKLUS HÁNYADIK NAPJÁN JÁRSZ éppen és MILYEN FÁZISBAN VAN A HOLD. Ha elmélyül a belső munkád ennek fontos jelentőséges lesz, később még beszélünk róla. 

Ezt követően határozd meg egy szóban a következőket:

ENERGIA SZINT (dinamikus, levert, aktív, passzív, használható, használhatatlan stb.)
ÉRZELMI ÁLLAPOT (kedves, érzelmes, feszült, ingerlékeny, simulékony stb.)
KIFELÉ IRÁNYULTSÁG (kreatív, kommunikatív, tettrekész, befelé forduló, csendes stb.)
SZEXUALITÁS (kezdeményező, vágyakozó, csábító, hárító stb.)
FIZIKAI ÁLLAPOT (kellemetlen testi tünetek, erő, gyengeség, betegség)
...és az ÁLMOK, melyeket a ciklus minden szakaszában figyelünk, de a menstruáció idején minden részlete fontos lehet, mivel fogékonyabbá válsz tudatalattid üzeneteire. Jegyezd fel a szereplőket, minőségeket, benne érzett érzelmeidet, színeket, formákat... minden fontos lehet, akkor is ha rögtön nem tudod értelmezni. 

Ezzel a néhány perces gyakorlattal esténként már sokat tettél önmagadért. Csak néhány perc, de sok-sok tapasztalás önmagadról. Ha még többet szeretnél megtudni, megfigyelheted hogyan alakul vízháztartásod, hogyan változik a yoni izomzata és nedvessége a napok során, vagy hogy hogyan alakul testhőmérsékleted. 

Ha elszántad magad az útra, máris olyan fontos információk birtokában teszed meg majd az út első szakaszát, melyek valódi kinccsé válnak majd. Már 3 hónap belső munka és Holdnaplózás eredményeként tudatában lehetsz annak, mikor mit várhatsz magadtól és mit várhatnak tőled mások, mikor mit tudsz adni magadnak és mikor mit a világnak. Megtalálva a benned működő mintákat beilleszkedsz saját női rendedbe és ennek jótékony hatását nem csak te, de a körülötted élők is élvezik majd és hasznát veszik.



Szoknyától a nadrágig


Az elmúlt században megváltozott a női élet. Jogokat vívtunk ki magunknak, minden területen felvettük a versenyt a férfiakkal és nem csak felvettük a versenyt, de helyt is állunk a férfiak világában. Vezető beosztásban, magas követelmények mellett dolgozunk nap, mint nap és törekszünk megfelelni. A nők erősek. Képesek túllépni önmagukon, képesek az őket a munkában hátráltató női minőségeket és női rendjüket háttérbe szorítani a cél érdekében. Karriert építünk, van jövőképünk, perspektívánk az előrejutásban. Szerepet vállalunk a politikában, hivatalokban magas pozíciókat töltünk be. Van öntudatunk (általában nem is kicsi), amely segít, hogy újra és újra bebizonyítsuk nem vagyunk kevesebbek, mint a férfiak. De vajon jól van ez így?

Nem is olyan régen minden másképp volt. A nőknek nem volt szavuk, szavazati joguk és jobb esetben háttér támaszai, rosszabb esetben kiszolgálói lehettek a férfiaknak és szinte semmibe nem volt beleszolásuk, nem volt joguk máshoz, mint házimunkát végezni és gyerekeket szülni, ha lehet fiúkat. Apjuk, később férjük uruk és parancsolójuk volt. Ilyen, generációkon át tartó, szélsőséges kényszerhelyzetben való élet után nem csoda, hogy generációkon át nyögjük a terheit, és generációkon át kívánunk revansot venni és bizonyítani rátermettségünket.

A nők már a XVII. században megpróbálták újrapozícionálni önmagukat, de az egyenjogúságra való törekvésük a XIX. század közepétől, a XX. század elejétől érte el csúcspontját, amikor egyre hangosabbá váltak a feminista mozgalmak.
Csodálkozásra nincs ok. Az elnyomás alól való felszabadulás egyik következménye, hogy az ember lánya egy pillanatra hajlamos átesni a ló túloldalára, de egyre több intő jele van annak, hogy ideje lenne megtalálni a női lét számára megfelelő középutat, helyes irányt.

Az egyik jel az, hogy a nők egészsége megrendül. Termékenységi probémák, a női szerveket érintő betegségekben szenved, szexuális zavarokkal, menstruációs anomáliákkal küzd egyre több nő és nem lehet nem végigondolni, hogy ezek hátterében esetleg a női tudatosság, a nőiség új önazonossága, vagy tévedése, vagy akár hiánya is szerepet játszhat egyéb tényezők mellett.

Betegségek mellett szólhatunk arról is, hogy a párkapcsolatok mennyire nem kiegyensúlyozottak és sokszor játszmák és dominancia harcok színterei az otthonok. A válások aránya még soha nem volt olyan magas, mint napjainkban. Persze erre sok más indok is van, társadalmi, politikai, gazdasági téren... könyvet lehetne írni róla... mégis azt gondolom, hogy a nők bizonyos szempontból többet ártottak maguknak, mint használtak az elmúlt időben, mégha látjuk is a kényszerpályát, amit elkerülhetetlen és szükséges is volt bejárni.

Az endometriózis, melynek lényege, hogy a méh belsejét bélelő méhnyálkahártya a kismedence más területein, legjellemzőbben a kismedencében, indul növekedésnek, az egyik legtipikusabb betegsége annak, amikor a nő a férfiak világában teljesítve, megtagadja női minőségeit és működéseit. A szakirodalom versenybetegségként említi, nem véletlenül. Egyre több nőt érint.
A betegség egyfajta szimbóluma annak, hogy a nők terve valahol félre siklott, vagy inkább annyira belefeledkeztek a teljesítmény, verseny és bizonyítás orientáltságba, hogy elveszítették a kapcsolatukat saját nőiségükkel és abból adódó érzelmi szükségleteikkel, de úgy is mondhatjuk annyira összezavartuk azt, hogy megfeledkezett ösztönös működéséről. Mindez felborította belső egyensúlyunkat és kikezdte egészségünket.

Dr. Christiane Northrup így ír az endometriózisról:

"Az endometriózis tipikus versenybetegség. Akkor jelentkezik, amikor egy nő érzelmi szükségletei és a külvilágban vállalt szerepe ütköznek, illetve versenyeznek egymással. Amikor valaki úgy érzi, hogy legbensőbb érzelmi igényei közvetlen konflitusba kerülnek azzal, amit a világ követel tőle, akkor a teste az endometriózis által próbálja a figyelmét felhívni a problémára."

Sok nő bővelkedik ezekkel a belső konfliktusokkal. Bár sokszor azt érezzük azt az életet éljük, amelyiket szeretnénk, valójában csak az elvárásoknak való megfelelés, az eredmények elérése és karriercélok hajtanak bennünket. Mi nők fantasztikusan jól tudjuk a belső hangunk üzeneteit kozmetikázni, vagy egy nagy adag púderrel bevakolni. De túl nagy árat fizetünk érte.

Nem gondolom, hogy egy nőnek a konyhában a helye és azt sem, hogy nincs egyéb rendeltetése, mint utódokat a világra hozni, de csak nézzünk szét magunk körül... hány olyan nőt ismersz, akinek nem lehet gyereke (vedd ide nyugodtan azokat is, akik állítják, hogy nem is akarnak), akinek nőgyógyászati problémái vannak, esetleg műtéteken is átesett? Hány olyan nőt ismersz, akinek a karrierje rendben, de a magánélete nem és hányat fordítva? És hány olyan nőt, aki minden szempontból ideális, őszinte egyensúlyban van és nem csupán vetít? És ha már említésre kerültek a párkapcsolatok is: panaszkodunk, hogy eltüntek a férfiak, de mi nők eléggé nők maradtunk a várva várt egyenjogúságban ahhoz, hogy a férfiak férfiak lehessenek?

A nők méhének egészségi állapota egyértelműen tükrözi a női lélek állapotát. Törekvéseink az elmúlt századok során arra irányultak, hogy jobb helyzetbe hozzuk önmagunkat az élet minden területén. Most vajon ott vagyunk, ami a célunk volt? Tudjuk még mi is a valódi cél? Sok kérdés, amelyekre egyénenként is érdemes választ keresni. Mindenkinek önmagában. 

Átalakulóban van a női lét szemlélete és a változás fázisában sok minden megtörténhet. Az egyik legveszélyesebb dolog az, hogy a nőiség önmagával való vajúdásának eredménye nem az lesz, mint vártuk. És bár van olyan szülés, amiben sérül a gyermek, a cél az lenne, hogy ezt elkerülve egészségben és teljességben szüljük az életre és engedjük a világban méltó helyére a nőiséget.

A magam részéről érzek némi megrekedtséget úgy általában. Az egyre gyakoribbá váló betegségek azt jelzik nem jó az irány, valamiben hosszabban benne maradtunk, mint kellett volna. Létezésünk, nőiségünk nem arra hív, ahol most vagyunk. Elértük, hogy legyen szavunk, legyenek jogaink, bármilyen munkát végezhessünk, ott ülhessünk a Parlamentekben, egyenjogúak, egyenrangúak legyünk a házasságokban. Csak, hogy a nők mintha kicsit beleragadtak volna ebbe a "keménykedős" szerepbe. Pedig még egyáltalán nincs vége az útnak ott, ahol éppen most tartunk... és minden, ami felmerül lelkünkben, méhünkben problémaként arra sarkall bennünket, hogy menjünk tovább, mert még nem állhatunk meg.


Ha érintett vagy a női szervek betegségeiben,
PMS, mióma, polip, endometriózis nehezíti életed
várunk szeretettel a

Az első Hold

Az elmúlt évtizedekben nem tulajdonítunk az első menstruációnak  különösebb jelentőséget. A serdülő lányokat még biológiai szempontból talán felvilágosítják az iskolában, de a folyamat egyéb részeiről aligha beszélnek nekik. Megkapják az első egészségügyi csomagot: betétet, később tampont és melléjük a jól bevált fájdalomcsillapító pirulákat. Aztán nagyon nem beszélnek róla, hiszen a menstruáció sokszor a női felmenők között is tabu, nem hogy a család nyílt fórumain. 

Ha visszatekintünk az ősibb ösztönökkel rendelkező természeti-, vagy természethez közelebb álló népekhez láthatjuk, hogy az egyes életszakaszokat mindkét nem tekintetében ünneplésekkel, beavatásokkal, rituálékkal tudatosítják és választják el egymástól. Ezzel nem csak a tudatosan megélt életért, de az egészségesebb személyiségfejlődésért is sokat tesznek. A tabuvá degradált menstruáció kihat az elkövetkező nemzedékekre is és egyre inkább gyengíti a női termető erőt.



Egy serdülő lánynak az első mentruációs élmény akár sokkoló is lehet, ha nincs megfelelően felkészítve arra. A negtív érzelmekkel átszőtt első tapasztalás súlyosan torzíthatja nőiségének megélését és még szexualitását is befolyásolhatja egy életen át. A felnőtt nőtt menstruációval kapcsolatos problémái gyakran ebben is gyökereznek, kiegészülve a nagyanyáktól, anyáktól a lányra terhelt szégyen, szorongás, a nem megfelelő megélés, vagy a tudatos megélés hiányának mintái okán.




A ciklus beköszönttével a nő belép a kozmikus rendbe. Élete az addig lineáris minőségből át lép egy folyton változásban lévő, ritmikus körforgásba. Ez meghatározó változás.

Egyre inkább ismertté válnak azok a női hagyományok, amelyek menstruációs beavatás keretén belül köszöntik és fogadják a virágzásba fogott megérett lányt a nők közé. Ennek a hagyománynak a felelevenítése abból a szempontból is fontos, hogy egy nő viszonyulásait önmagához és folyamataihoz meghatározza, hogy a külső környezete hogyan reagálja le azokat.

Szánj egy kis időt arra, hogy felidézd:

- hogyan élted meg az első menstruációd?
- milyen érzés volt szembesülni az első Holdvérrel?
- undorodtál, vagy meg tudtad érinteni, szagolni, ízlelni a vért?
- láttad e valaha édesanyád vérét?
- mi volt édesanyád, nagymamád és a családod férfi tagjainak reakciója?


Ezek a kérdések persze nem csupán az első menstruáció idején aktuálisak. A nőiség útján alap kérdések, amelyek meghatározóak a belső munka alakításában.

Menstruációs szertartást általában az első virágzás idején tartanak, vagy ahhoz minél közelebb eső időszakban. Ma azonban, mikor keressük és újra felfedezzük nőiségünk rejtett és elfeledett oldalait már jóval az első menstruáció után is résztvesznek a nők menstruációs, vagy nővé avatási szertartáson és ennek a mozaikokat gyűjtögető időszakban nagyon is van létjogosultsága.

Az egyik NŐI HOLD MEDITÁCIÓS KÖR alkalmával osztotta meg velünk egyik nő társunk ezt a történetet, hogy régen hogyan ünnepelték meg egy lány első virágzását. Az ő jóvoltából osztom meg veletek:

0. Amikor a kislány megszületett, nagymamája ültetett a kertjükben egy diófát.
1. Amikor megjött az első menstruációja, nagymamája és édesanyja fehér, hosszú ruhába ültöztették a lányt, hajába hosszú  piros szalagot fontak, majd hármasban kimentek a kertbe a diófa alá.
2. Itt a diófa alatti fűre virágkoszorút és virágokat tettek, a lányt beállították a kör közepére, és a menstruációs vér egy cseppjével a földet meghintették.
3. Kibontották a hajfonatát, és azt mondták a lánynak, hogy csak Isten és a férje előtt bontsa ki a haját.
4. A hajából kivett piros szalagot a lány derekára kötötték úgy, hogy elöl lógjon le, és elmondták a lánynak, hogy a menstruációs vér éltető vér, ebből fognak születni a gyermekei. Ha fia lesz, a szalagot egy saját hajtincsével együtt kösse a kisfiú bölcsőjére, és akkor vegye le, amikor a szülés utáni első menstruációja megjön. Ha lánya születik, tegye a szalagot a kislány bölcsőjébe, és amikor a szülés utáni első menstruációja megjön, vegye ki a szalagot, a virágkoszorút égesse el, a hamuját tegye vízbe és hintse meg vele ( elfelejtettem, hogy mit) ...
5. Ezután bementek a házba, a lányt lavórba állították, megfürdették, mondták neki, hogy ne féljen a menstruációs vértől, ez életadó vér.
6. Lefektették az ágyába a lányt, betakargatták, vele voltak, felhívták a figyelmét arra, hogy most az a dolga, hogy pihenjen, el is aludhat. Figyeljen az érzéseire, az álmára, ha álmodik.
7. Megfőzték a kedvenc ételét, megsütötték a kedvenc söteményét.

A nőiség finomságait és erőit újra életre hívó nőknek nagy felelősségük van. Megtehetjük, hogy továbbra is lesütött szemmel beledugdossuk a betétet a lányok bugyijába, de jobb volna, ha tudatosan bevezetve, beavatva őket a nőiség titkaiba, szépségeibe emelnénk női körben magunk közé őket. Ezzel felidézhetjük a régi hagyományt a család női ágán, amely hatással lenne a lány, a nő, a család és egyre szélesebb körben az elkövetkező nemzedékek sorsának alakulására. Hiszen ahogy a nő viszonyul nőiségéhez, ritmusához, méhéhez, meghatározza egészségét, életkedvét, szexualitását, és alkotóerejét. Sok minden mesélni és tanítani valója van egy tudatos nőnek, főként ha lányos anyává válik. Elevenítsd fel Te is a tudást és add tovább!

"Ne félj a menstruációs vértől, ez életadó vér..."

Méheltávolítás

A blog bejegyzések, a Holdköszöntő oldal, valamint a NőBarlang csoport témái a nőiség, a női ciklus, a méh energiái, szerepei és ezek szakrális tanításai körül mozognak. Több nő is felkeresett az elmúlt időszakban, akik méh eltávolításon estek át. Arról kérdeztek: mi a helyzet azokkal a nőkkel a szakrális tanítások és a méh munkák tekintetében, akiknek nincs meg ez a női szervük. Ennek okán bátorkodom írni, ebben a tabunak számító és érthetően érzékeny és nehéz témában ezt a bejegyzést, mert bár tapasztalattal nem rendelkezem, információm van ezzel kapcsolatban, amit szívesen megosztok...

A méh eltávolítás sokszor a legkönnyebb útja annak, hogy a női betegségeket valamiféle módon kezeljék, rendezzék. Manapság talán már nem olyan nagy számban végeznek méh eltávolító műtéteket, mint a nőgyógyászat hajnalán, amikor is nem csupán a nőgyógyászati megbetegedések, de a nő egyéb egészségügyi problémájának megoldását is ebben látták. Ma már erről nincs szó, bár azt gondolom, sokkal több esetben távolítják el nők méhét, mint az valójában az egyetlen járható út lenne, de ez csak amolyan zárójeles megjegyzés. Ezzel együtt léteznek olyan helyzetek, állapotok, amikor a beavatkozás elkerülhetetlen. Van, hogy a méh eltávolítása esély az életre.

Egy nőnek nagyon sok mindent kell önmagában újrarendeznie egy ilyen drasztikus beavatkozás után. Tisztázni kell önmagában kényes kérdéseket, mert akárhogy is, de a teste és az elméje létrehozott egy állapotot, ami végül a műtéthez vezette. Kialakított egy betegséget, felborult rendet, vagy épp egy olyan szituációt, ami a veszteséghez vezetett. Ez a kialakított mentális és fizikai állapot nem zárul le azzal, hogy a beavatkozás lezajlik, ahogy egyéb betegségek, egyensúlytalanságok esetében sem tekinthető megoldottnak a probléma, amíg a kiváltó okot nem szüntettük meg. Ez a kiváltó ok pedig általában nem a szervek szintjén ered, hanem az életmódban, gondolkodásmódban, feldolgozási folyamatainkban, önazonosságainkban. 

Méh eltávolításon átesni azonban távolról sem jelenti azt, hogy egy nő, nem nő többé. Ennek ellenére sokszor küzdenek a műtéten átesett nők a kívülállóság, kirekesztettség érzésével, mert úgy élik meg a helyzetet, hogy többé nem tartoznak a teljes értékű nők közé. Egy nő egy petefészekkel, petefészek nélkül, vagy méh nélkül is épp olyan értékes nő, mint azok, akik fizikailag rendelkeznek ezekkel a szervekkel. De az tény, hogy ez az élettapasztalat egyértelmű felhívás arra, hogy a nő újra definiálja önmagában a nőiség fogalmát és kérdéseit. 

Női szerveink nem csupán fizikai szinten működnek. Éppen ezért, akár a petefészekről, akár a méhről beszélünk, szellemi terük még eltávolításuk után is megmarad. Több nővel beszéltem, akik méh-, vagy petefészek eltávolításon estek át. Arról számoltak be, hogy továbbra is érzik és élik méhük energiáit. Egy nő akkor is képes ezekkel az energiákkal együttműködni és dolgozni, ha a szerv maga már nincs jelen. 

Ebben az esetben még inkább fontos az, hogy a méh eltávolításon átesett nők továbbra is fenntartsák és őrizzék természetes ritmusukat, hiszen pszichésen és hormonálisan is szükségük van ennek a ritmusnak a megtartására. Szorosabbra kell fűzni kapcsolatukat a Holddal, a legősibb női princípiummal, ami nagy segítséget és támaszt ad ebben. Fogyatkozása és göbölyödése elevenen tartja a nőben a ciklus folyamatát. Mindemellett egy nőt egyéb dolgokra is hív ez a megélés. Úgy mondják, hogy a méh eltávolításon átesett nőknek, asszonyoknak fontolóra kell venni azt, hogy mások szolgálatába álljanak és elkezdjék tanítani a lányokat és nőtársakat, hogy elkerüljék azokat a téves mintákat, amelyek a méh eltávolításához vezethetnek. Hiszen ezekkel ők már pontosan tisztában vannak, főleg ha szembenéztek és megértették megélésük tartalmát és üzenetét. Másokat szolgálni a tanítással mindig alázat. De semmiképpen sem megalázkodás. Segítő szerepben támogatni nőtársainkat, egymást, pozitív vagy negatív megéléseink mentén tudjuk csak hitelesen. Mindkét minőségű tapasztalatból tanítóvá vált nőkre szükség van most, igazán. Ehhez azonban be kell járni és elejétől a végéig látni kell az utat...

A feladat, amire hív a méheltávolítás:

- megismerni és megérteni nőiégünket
- megtalálni ellenállásainkat, hárításainkat a témában
- szembenézni önmagunkhoz, nőségünkhöz, méhünkhöz való viszonyulásainkkal
- megérteni milyen minta, rögzültség, kondicionltság vezetett közvetetten, vagy közvetlenül a beavatkozásoz
- újra definiálni nőiségünket és életünket
- rátalálni a női erőre
- tovább adni a tapasztalatot és a tudást
- nők segítése

A méh eltávolítása után egy nőnek nem lehet többé gyermeke. Ezt abban az esetben a legnehezebb elfogadni, ha még nem hozott életet a világra. Fontos tisztában lenni azzal, hogy egy gyermektelen nő élete is lehet beteljesült. Méhe szellemi terének alkotó erejét továbbra is megélheti és meg is kell élnie számos más formában. Az alkotás segít lelkileg is túljutni a megrázkódtatáson. Érdemes felkeresni olyan közösségeket és csoportokat, ahol lehet nyíltan beszélni a témáról és ki lehet mondani bármilyen érzést és gondolatot, ami megjelenik. A legnagyobb támogatást a hasonló tapasztalaton étesett nők tudják adni egymásnak  egy ilyen helyzetben és kell is, hogy ilyenkor éljünk a női körök adta lehetőségekkel és elfogadjuk azt a támogató, megtartó szeretetet, ami körülöleli a kör tagjait.

Relatív szépség


 A nő természetes vággyal születik a szépségre. Sőt, a szépség a nőből fakad, pláne ha némi esztétikai és stílusérzékkel is rendelekzik. A Természet gyönyörködtető sokféleséggel alkotott bennünket,  s ez a változatosság különlegessé tesz minden nőt, egyedivé és megismételhetetlenné. Sok nő mégsem tudja elfogadni és megélni önmagát. Itt kicsi, ott nagy, emitt túl gömbölyű, amott túl lapos, a hajam túl egyenes, vagy a fenébe is göndör. De honnan fakad ez az elégedetlenség?
Minden kornak megvoltak a maga szépségideáljai. És persze, minden nő meg is tett azért mindent, hogy megfeleljen ennek. Volt, hogy a rezgő gömbölydedség, vagy épp a darázsderék volt a megfelelő, amiért a nők képesek voltak megfulladni a fűzőkben. De, ahogy telik az idő, mi nők egyre erőszakosabban és egyre durvábban szállunk szembe természet adta külsőnkkel. S mivel a szépség jól fizető iparággá fejlődött, sorra tolják az arcunkba az ösztönzéseket arra, hogy másmilyenek kívánjunk lenni, mint amilyenek valójában vagyunk. Váljunk kortalanná, sablonossá. Annyira intenzív ez az ösztönzés, hogy már pszichiátriai betegségek ütötték fel a fejüket, amelyek mind az ön el-nem fogadásban gyökereznek.
A labilis énképpel rendelkező nők választhatnak másik cicit, orrot, popsit a plasztikai sebészek katalógusaiban, de már a kozmetikus is segíthet abban, hogy teltebb ajkakkal dobhassunk csókot, vagy hosszabb pillákat rebegtethessünk, mint amivel az Isten megáldott bennünket.
Komolyan elborzadok néha, amikor meglátok olyan nőket, akik minden reggel megrajzolják szemöldöküket megfestett arcukra, méteres műkörmökkel integetnek és büszkén feszítenek feszes kocka hasukkal és testépítőkhöz hasonlatos férfias izmaikkal pózolnak, női egészségükre fittyet hányva. Aztán elszomorodom. Mennyire elcsúfítják magukat, pusztán azért, mert a média és a szépségipar kihasználva elégtelen önértékelésüket potenciális fogyasztót tud kreálni belőlük.
Látom a szépen megtervezett nőket. És azt kérdezem magamtól: tényleg szépnek kellene látnom őket? Ideálisan méretezett és megformált mell, mesterségesen duzzasztott ajkak, feltöltött ráncok, megemelt popsi, szilikon vádli, feszes, kemény test - mégis annyira üres és szomorú és a nőiesség minden ragyogását nélkülözi.
Lassan nem lesznek már szépen megöregedett asszonyok. Akiknek arcán minden barázda egy egy történetet mesél, s akiket tisztelhetünk a ráncaikért. Van helyette botox, meg lifting, ami elhazudja életük történetét. Az új cél a kortalanság.
Hol van az a bizonyos szépérzék és esztétika? Hol van a józan ész, amikor kés és tű alá fekszünk mások által kikiáltott ideálokért? Hűtlenné válva önmagunkhoz áruljuk el egyediségünk. Valahol túlléptük a szépség utáni vágyunk ésszerű határait. Néha elképzelem a világot, amiben csak nagymellű, kerek popsijú, tip-top, csitti-fitti nők vannak, akik már nem tudnak kacéran oda kacsintani egy férfira, mert nem mozognak az arcizmaik. Hogyan tanítják majd meg az elkövetkező nemzedék lányainak, hogy szépnek lássák magukat, és fiainak, hogy tudják értékelni a szépet?
És a férfiak? Tényleg erre vágynának? Egy nőre, akin minden ki van hibajavítózva, ami nem felel meg a műanyag  barbi baba nem létező modelljének? De ha a férfiak el is vesztik a fejüket, a nők hogy engedhetnek ennek az átlátszó és álságos színjátéknak?
Sosem lesz magával elégedett az a nő, aki a modern kor bioszobrászai által akarnak széppé válni. És tudom, hogy közhelyes leírni, hogy a szépség belülről fakad, de ha ennyire elcsépelt közhely, hogy lehet, hogy a legtöbben mintha nem lennének tisztában ezzel? Gyors élet, gyors kaja, gyors plasztika. Erőfeszítés nélküli "szépség". Ahelyett, hogy tennénk azért, hogy természetesen kiemeljük és őrizzük, ami szép...
Minden test jó test, ha működik és tiszteletet érdemel. Minden forma szép forma, ami alakot ölt. Az emberen kívül nincs a természetben más élőlény, ami szeretne másképp kinézni, mint ahogy. És éppen szabálytalan sokfélesége teszi széppé a világot, kevésbbé az ember által tervezett steril, szabályos formák.
Úgy gondolom, hogy egy önmagára igényes nő nem attól lesz szép, hogy szembe megy azzal, ahogyan a természet megalkotta. Alap, hogy gondozzuk és ápoljuk a testünket, karban tartjuk, egészségesen tartjuk. Megpróbáljuk természetes módon megőrizni fiatalságát. De az idővel és alap adottságokkal harcolni? Balgaság... A nők számos módon szépítették mindig is magukat. Festékek, ékszerek, illatok, díszek, ruhák... mindannyian imádjuk ezeket. De nem ezek vagyunk, csak élünk velük, használjuk őket. És jó ezt olyan izléses mértékben tenni, hogy este se legyen kínos nélkülük a vágyott férfi mellé bújni...
Számomra a nő nem az ideális méretektől, vagy a bomba testtől (mi is az valójában?) lesz szép, hanem az abba való tudatosságtól, hogy NŐ és képes ezt megélni minden adottságával, lehetőségével, eszközével. Tudja elfogadni és szeretni önmagát. Aki tudja használni a mosolyát, a szeme villanását, hangját, érintését. Akinek a szépsége mozdulatainak kecsességéből és lágyságából fakad. Akinek derűje beragyogja a környezetét. Aki tudja viselni nőiességét, önmagát. Aki csupa kellem és báj. Szép az a nő, aki méltóságteljes és bölcs. Aki tudja hogyan éljen természetes adottságaival, s tudja, hogy övé a döntés, mi az, amit befogad és elfogad a világból, s mi az, amit nem. Szép az a nő, akinek önmagában van az ereje, s nem külső megerősítések árán képes csak hinni magáról, hogy szép. Szép az a nő, aki minden tekintetben képes nőként élni és viselkedni. Ezek azok a belső tulajdonságok szerintem, amelyek megszépítenek minden nőt. Ha tényleg megéli egy nő önön varázslatosságát, akkor ragyog  igazán, akkor  szép... minden testben... minden korban... Szerintem a szépség 50% adottság és 50% önmagunkról való gondolkodás.

Méhünk el nem sírt könnyei

Ahogy az idők során elveszítettük a Természet által diktált ritmusunkkal való kapcsolatot, egyre távolabb kerültünk a női lét által ránk rót életfeladatainktól, a női létben rejló lehetőségektől. A női tudások feledésbe merülésével nem csak szellemi, spirituális értelemben veszítettünk, de a nők egészsége is meggyengült. Mikor női körben beszélgetünk számos esetben, sőt mondhatni többségükben olyan nők keresnek a körben menedéket és válaszokat, akik vagy lelkileg sérültek és hasonultak meg önmaguk vágyaival és a világ követeléseivel, vagy női egészségük rendje borult fel. Egyre többet hallani mióma, polip megjelenéséről a női szervekben, amelyek azon kívül, hogy sok fájdalommal és szenvedéssel járnak, akadályozzák a női szervek fizikiailag és energetikailag helyes működését, a termékenységet és a női erő kibontakozását. Ezek a megbetegedések, elváltozások a méhben a leggyakoribbak közé tartoznak és nap, mint nap sok nő keresi a megoldást és a megértés kulcsát ezekhez a problémákhoz.

Amikor erről a betegségcsoportról beszélünk nagyon hasonló megjelenési módokat találunk, azonban más-más szinteken zajló hibás minták és téves folyamatok nyilvánulnak meg. Egy dologot minden esetben kijelenthetünk: méhünk el nem sírt könnyeit horduzzuk, amikor ezekkel a problémákkal küzdünk. El nem sírt könnyek, amelyek azért erednek, mert életünk nincs összhangban legmélyebb belső vágyinkkal, elfojtásaink, világra nem hozott terveink fejeződnek ki általuk, fel nem ismert, be nem vallott, feldolgozatlan megélések mutatkoznak meg.

Míg a mióma a méhizom jóindulatú daganatos megbetegedése, amely mutatja, hogy az izomszövet szintjén jelenik meg, addig a polip a méh nyálkahártyájának megvastagodásából ered. Mindkét esetben felmerül a termékenység fogalmával kapcsolatos minden gondolat, amely arra vonatkozik, megfogantuk e, megformáltuk e, világra hoztuk e szándékainkat.

Rátekintve a régi korokban élt nők életére láthatjuk, hogy a nők sorban hozták világra gyermekeiket, a mai korszellem által sugalmazott egy, vagy két utódos mintával, elvárással szemben. Ez a minta azonban évmilliókon keresztül ismétlődött és erősítette önmagát olyan szilárddá, hogy nem könnyű elnyomni, eltagadni ezt az ösztönt magunkból. Ezért is fordul elő, hogy olyan nők méhe is létrehoz miómát, akik szültek már gyermeket, csak éppen vágyaik szerint nem biztos, hogy éppen annyit, amennyit szerettek volna.

DE, amikor a női termékenységről beszélünk nem csak arról esik szó, hogy ért e már bennünket gyermekáldás, vagy hogyan fogalmazódik meg ahhoz való viszonyunk. Ahogy a témában írt korábbi bejegyzésekben is szerettem kihangsúlyozni, most is leírom emlékeztetőül, hogy termékenységünk, petefészek és méh energiánk a fizikain túl, lelki és szellemi szinten is működik. Ebből kifolyólag, amikor a termékenységben, teremtésben, női erőink működésében megélt elakadásokkal, blokkokkal nézünk szembe önmagunkban, minden szinten keresni kell a problémák kialakulásának okát.

A mióma estében Dahlke egy esetben használja az "izmolás" kifejezést, amivel arra utal, hogy a nők, akár a férfiak ősi izmaikkal játszanak. Ezt a kijelentést alátámasztja az, hogy mióma sok esetben azoknál a hölgyeknél fordul elő, akik versenyszférában, hangsúlyosan férfi domináns munkaterületen, munkahelyen dolgoznak, ahol erénynek számít a férfias hozzáállás, viselkedés, teljesítmény és keménység. Ezeknek a nőknek érdemes lenne tudatosítani magukban, hogy egy nő milyen erőkkel rendelkezik és nőiségéből fakadó ereje által hogyan tud győzedelmeskedni, sikert elérni, teljesítményében kiemelkedni a férfias izmolás helyett. Megfigyelhető, hogy szándékosan vagy kényszerből a miómával küzdő nők keményebbnek kívánnak mutatkozni, vagy épp védekezésből megpróbálják nőiségüket elnyomni, elrejteni. Ahogy a test egyéb területein elhelyezkedő izmokról, úgy a méhizomról is elmondható, hogy gondolkodásunk, hozzáállásunk tükröződik benne, hiszen ezek hatással vannak idegrendszerünk működésére, majd az visszahat az izmok tónusaira, tulajdonságaira, minőségére.

Más megközelítés viszont arra sarkallhat, hogy az után kutassunk méhünk mélységeiben, vajon mi az, amire nagyon vágytunk, dédelgettük, formáltuk magunkban, mégsem hoztuk világra. Az álmok, amelyeket nem valósítunk meg, vagy azért mert nincs elég önbizalmunk és félünk a kudarctól, vagy azért, mert nem tudtuk legyőzni az előtte álló akadályokat, a holisztikus szemléletű gyógyítás elvei és a tapasztalatok alapján is mondható, hogy valamilyen formában megjelennek, kifejeződnek és sajnos sok esetben betegség, torzulás által.

A petefészek és a méh nagy erővel támogatja a nő szándékait. Mérhetetlenül sok energiával teremtik és jelenítik meg a nő vágyait, késztetéseit, törekvéseit. Ha nem vagyunk ennek tudatában és nem használjuk fel méh erőnket, megteremtődhetnek a női szervek betegségei. Hiszen a nem megfelelően irányított energia, romboló erővé torzul minden esetben.

Polippal finomabb szinten találkozunk, a méh nyálkahártyája ennek az elváltozásnak a birodalma. A nyálkahártya területe jellemzően a lelki hozzáállás és gondolkodásbeli minták összessége, ahogy jellemzően ezt a témát hordozzák a test lágy szövetei.  Ezzel egyidőben tehát érvényesnek tekinthetők rá a mióma által érintettek is, azzal együtt, hogy kevésbbé az utódnemzés, mint inkább finomabb,
kreatív energiák kifejeződésével hozható összefüggésbe, amely kiegészülhet a fészekrakás és intimitás megélésének témáival is.

Mindkét esetben felmerül a védekezés kérdése. De mi ellen védekezünk mi nők? Női természetünk sajátos megnyilvánulásai, tulajdonságai ellen? Természetes ösztöneink és szerepeink ellen? Nőiségünk valódi erejének és megélésének, kifejezésének felvállalása ellen? Védekezünk, mert elhisszük, hogy nőnek lenni ebben a férfias világban gyengeség. Védekezünk, mert úgy érezzük a külvilágban túl sok a kényszerítő körülmény, amely megakadályoz abban, hogy női életet éljünk, női életúton járva, a nőiségünk által ránk ruházott erőnk felvállalásával. És ezekbe a védekezésekbe belebetegszünk... a női lelkek túl nagy része boldogtalan...

Változtatni kell ahhoz, hogy a nők méhe újra egészséges legyen. Talán a szavak súlya sem képes kifejezni ennek fontosságát. Olyan változásnak kell bekövetkezni, amely az egyénnel keződik ugyan, de kihat a közösségekre, a társadalomra és egyre szélesebbkörben, mint a tóba dobott kő által keltett hullámok, mozgásba hozzák az egész világot. Mikor belegondolok ijesztő a kép: a nők termékenysége nagy veszélyben van. Ma már egyre többször ütközik akadályba a megtermékenyülés, a természetes fogantatás. Testi-lelki ellenállásokkal küzdünk. Persze látom értem az okát, más részről pedig felmerül mi a szerepe, célja ezzel az embernél hatalmasabb erőknek, amelyek befolyásolják az emberiség sorsát... de erről máskor.

Jól látszik mind a mióma, mind a polip értelmezésében, hogy a nőiség sebei, magának a nőiség elnyomásának, félreértelmezésének, egyre mesterségesebb kezelésének köszönhetőek. Önmagunk, vagy a világ és a környezet véti ezeket a sebeket rajtunk? Ki a felelős? A versenyszféra? A gazdaság, amely bizonytalanná és kockázatossá teszi a fészekrakást? A külső elvárások, amelyek egyre jobban degradálják a női élet rendeltetését? A férfiak, vagy a nők? A párkapcsolatokban is felborult szerepek? A köz-bizalmatlanság minden ember iránt? Érdemes gondolkodni rajtuk.

A betegségek, vagy természetestől eltérő működések mindig arra hívnak, hogy megálljunk és meghalljuk lelkünk hangját. Számomra mindig kedvezőbb az a hozzáállás, ha az egyensúlyom felborult állapotait lehetőségnek tekintem. A betegség, vagy fájdalom nem ellenem van, hanem értem. Tanulhatok valamit. És azt figyeltem meg, hogy ez a hozzáállás már önmagában is hozza a gyógyulást. Nincs más dolgunk, mint befelé figyelni és néha, amikor szükséges vállalni a konfrontációt, akár kint, akár bent. Szembe kell nézni, bármit is hoz elénk az élet, mert a problémák szőnyeg alásöprése, tüneti kezelése sosem hozza el a megoldást.

Mond ki, hogy mit szeretnél valójában. Teremtsd meg hozzá a lehetőséget és, ahogy mondani szokták: ne álmodd az életed, hanem éld az álmaid! A gyógyító erő, amire szükséged van, benned van!


"Legyen áldott méhed szelleme
Mert örökkévaló az és sosem pusztul el
Töltsd fel spirituális méhed minden nap méhed életének minden ciklusában
sok szeretettel és békével,
mert ha lelked teljes, úgy méhed szelleme is az lesz."


© Holdköszöntő