A teljességében megélt NŐISÉGÉRT - www.regosvolgyiregina.hu

Méhbe merülve

A méh szakrális vonatkozásairól egy korábbi cikkben ( A szakrális nő teremtő erő) már volt szó, azonban a téma bőven tartogat és hordoz az ott leírtakon kívül tartalmat, témát. A nő központi szerve, amit gyakran méh-szívnek, vagy méh-agynak neveznek, s a nőt világokat átívelő hatalommal ruházza fel. 

Keveset foglalkozunk vele, mert keveset tudunk róla... sokat felejtettünk. Hajlamossá váltunk arra, hogy a fejünkben éljünk. Ez a legtöbb nő boldogtalanságának oka. Bezáródott az intellektusa korlátai közé, miközben a férfiassá vált racionális világ szereptévesztéseibe kényszerítette magát. Erőtlenné váltak a nők a férfival való versengésben, mert elveszítették a kapcsolatot a nőiség esszenciájával. 

Ahhoz, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, gyógyítsuk önmagunkat és magunkon keresztül egymást, s a globális nőiségen keresztül a világot, méh-munkába fogunk, mely által elkezdenek áthelyeződni a súlypontok, míg végül visszatérnek eredeti középpontjukba. 

A méh-munka a méhünk útja. Nem könnyű járni rajta. Mikor a nők elkezdik ezeket a folyamatokat éleszteni, táplálni, bejárni, az szó szerint a pokol bugyraiba való alászállás tud lenni. Düh, szomorúság, fájdalom szakad fel a helyről, amely rendesen örömünk, kreativitásunk, erőnk, nőiségünk forrása lenne. Hordozzuk magunkban nem csak saját élményeinket, hanem nagyanyáink, dédanyáink, s minden ősünk, de még a globális nőiség tapasztalatait, emlékeit is. Sejtjeinkben élnek a múlt asszonyainak érzései. 

Mégis, ebben az alászállásban van valami csodálatos. Lehetővé teszi a szív kivirágzását, a legmélyebb szintekig. Mélyen és szervesen átalakít, s elválaszthatatlanul összeköt az élet szövetéből származó támogatással és táplálással. Emlékeztet arra, hová is tartozunk. S ez a mélyből feltörő tudása és megélése nőiségünk és az élet egységének, boldoggá, önmagunkban is erőssé és teljessé tesz minket. 

Sokáig nem volt valódi, tiszta modell a nők előtt. A valóságot elfedték a történelem és a férfi minőségbe forduló világ félelemből fakadó tévképzetei. Ennek hatására generációkon át mi nők, felejtettünk. Nem tudtuk hova forduljunk, kikből merítsünk inspirációt, ki képvisel valódi támogató erőt, ki szolgál követendő példával. A nők leváltak valódi szerepeikről, s a kényszerből viselt jelmezek, csak csúfolták a valódi nőiséget. A mai világban a nőiség termékké vált, manipuláció tárgy lett. Most azonban sok minden változik. Egyre többen ismerik fel, hogy túl kell lépni a tömeg által elfogadott és igazolt normákon azért, hogy visszanyerjük önmagunkat. Semmilyen területen nem lehetséges elérni a nagyságot, ha nem lépjük át határainkat.

Akkor születik meg a NŐ, amikor képessé válik maga mögött hagyni a konvenciókat, a szerepekhez, elvárásokhoz, a társadalom által meghatározott erényekhez, vagy akár a női kollektív tudattalanhoz való minden kötődését. Ha felszabadítja magát abból az évezredeken át tartó torzó minta alól, amely elfedte és feledtette a szakrális nőiség lényegét. Ennek a felszabadulásnak, önfelszabadításnak a hatására képessé válsz szoros és intim és bizalommal teli kapcsolatot építeni önmagaddal, ösztönös női minőségeiddel és méh-erőddel. Mielőtt a hernyó pillangóvá válik bebábozódva gyűjt erőt a nagy átalakuláshoz. Nem szükséges, hogy ésszel és értelemmel értse a folyamatot, sokkal fontosabb, hogy ösztönösen hagyja végbemenni azt, ami megállíthatatlan és elkerülhetetlen. Azonban neked sem elég pusztán racionális szinten ismerned a benned ható erőket és a zajló folyamatokat, áradásokat és apályokat. Meg kell élned és értened őket. Meg kell tapasztalni a nőiséget ahhoz, hogy virágba boruljon általad. Bele kell merülnöd, magadévá kell tenned, azzá kell válnod. Ez a méh-erő felélesztésén át lehetséges, mely minden zsigeri tudásnak való feltétel nélküli önátadást jelent, olyan ösztönt, amely engedi az életet áramlani. 

Mikor egy nő bejárja a méh ösvényeit, s hagyja magát a méhe által vezetni, elkezdi megélni önmagát, megszereti magát. Önmaga szeretetével pedig minden körülötte lévő életre hatással van. Képessé válik igaz és valódi életet élni. Méhe, amely őre és kapuja az életnek, szüntelenül megújítja, támogatja, táplálja, s korok asszonyainak bölcsességével látja el csalhatatlan intuícióin keresztül. A méh ereje és mélysége, melybe újra és újra alámerülünk, rendíthetetlen alapot és védelmet ad ahhoz, hogy szívünkön keresztül felemeljük önmagunkat. 

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

© Holdköszöntő