A teljességében megélt NŐISÉGÉRT - www.regosvolgyiregina.hu

Női körben

Érdekes, hogy 30 éves koromig nem volt nagyon előtérben a nőiség témaköre. Valahogy könnyedén és természetesen megéltem a nőiségem és nem éreztem azt, hogy ezzel külön foglalkozni kellene. Ösztönös volt, természetes. Már évekkel korábban, úgy 20 éves korom körül apámtól megkaptam a “Farkasokkal futó asszonyok” című könyvet, ami természetesen emelt a női tudatosságomon, de intellektuális ismereten és némi inspiráción kívül nem adott többet… akkor valahogy nem vált élővé bennem. (Az évek során persze többször is elolvastam és az egyik kedvenc könyvem. Jó szívvel ajánlom minden nőnek.) 30 évesen kezdtem el igazán értékelni azt, hogy nő vagyok. Valahogy akkorra értem meg arra, hogy átformálódjon bennem a nőiség és az azáltal rám ruházott sokszínű titokzatosság. Abban a pillanatban, amikor kismama lettem, minden megváltozott. Hirtelen élővé és elevenné vált minden nőiséggel kapcsolatos tanítás, amivel addigi életemben találkoztam. A nőiség misztériuma elkezdett kibontakozni lelki szemeim előtt. Kapuvá váltam. Átjáróvá az Ég és a Föld között, összekötővé a látható és láthatatlan világok között. Éreztem, ahogy a testemben formálódik az élet. Egy Lélek alakot ölt bennem, hogy rajtam keresztül a világba lépjen. Csodálatos élmény volt megtapasztalni. Szférákon áthatoló magasságokig emelt, s mikor mégis elvesztettem a magzatomat legalább ilyen mélységekig taszított alá. A fizikai fájdalmak nem érnek fel ahhoz a lelki fájdalomhoz, amit ilyenkor átélhet egy nő. Sebek a testen, sebek a lelken, s egy jajgató anyaméh vérkönnyei… A nőiség misztériumának tündérvilága után felfedte magát a “Sötét Anya”, aki hosszasan tartott fogva birodalmában. Elszigetelten, sérülten, sebzetten, könnyekkel…

Sokáig nem értettem, hogyan lehetséges, hogy míg más nő méhében az élet virágzik, az enyémben nem volt más, csak halál… sokáig nem értettem miért történt ez velem, mit rontottam el? Egy ilyen tapasztalatot nem lehet a nőiségen esett csorba nélkül megúszni. Nehéz volt. Mégis úgy érzem életem legfontosabb beavatása volt. Beavatás a nőiség energiáiba, erőibe, misztériumába. Megértettem és felfedeztem női teremtő, átalakító aspektusaim működését, testem és méhem bölcsességét, intuícióim és ösztöneim megbízhatóságát, könnyeim erejét. Nem csak befogadásról, megtartásról, az élet továbbadásának lehetőségéről tanultam, hanem halálról és elengedésről is, mint a teljes körforgás elengedhetetlen részei. Hiszen ha életet adok a gyermekemnek, akkor is egy, végül halálhoz vezető útra indítom.

Sokat beszélgettem azóta nőkkel, asszonyokkal minderről. Mintha még egy áldást tartogatott volna ez a megélés. Visszavezetett a nők egymást megértő és megtartó erejének elfogadásához, a kapcsolódáshoz. Több női tanítót is felkerestem, hogy a nők ősi tudását és bölcsességét elmondják nekem, hogy visszaemlékezhessek arra, amit nők generációkon keresztül hordoztak magukban, s amit olyan mélyre fojtott bennük a modern élet. Elszakítottak a természetes ciklusoktól, ritmusoktól, elnémították ösztöneinket. Eltorzított szerepekkel gúnyolták nőiségünket… s lassan-lassan elfelejtettük kik is vagyunk, s hogyan bontakoztathatjuk ki teljességünket, egész-ségünket, s ennek nem csak maguk a nők, de az egész világ látta kárát…

“Aki nem tud üvölteni, nem leli meg falkáját” – C.P.E Farkasokkal futó asszonyok

Bár nem akarok átesni a ló túloldalára ( a selypítős, affektálós nőciskedés továbbra sem lesz az én világom), azt gondolom ideje, hogy a nők újra kézen fogják és vezessék egymást. Nővérei, lányai, anyái, nagyanyái, dédanyái vagyunk egymásnak, akik a régi idők istennőinek, isteni nőinek tulajdonságait, aspektusait hordozzuk. Ideje tudatosítani és tisztelettel ruházni fel őket, elsősorban önmagunkban. A világ éhezik a női-, nők által közvetített energiákra. De, hogy ez megvalósulhasson, ahhoz a nőknek önmagukkal kell tudó méhükben megfoganni, önmagukat kell kihordani, vajúdni és megszülni… Egésszé kell válni újra, Természeti Asszonnyá kell lenni, hogy teremtő erőink átformálhassák a belső és a külső világot, s benne egységet teremtsenek.

Amíg nem találunk vissza természetes nőiségünkhöz, ahhoz az erőhöz, amiért minden hónapban véráldozattal vámot fizetünk, addig a nők sorsa szenvedéseket hordoz. PMS, endometriózis, ciszták, vetélés, meddőség, hormon zavarok, melyek mind a női erőközpontok betegségei, vagy legalábbis a női lélek kóros állapotainak tünetei. Mind abból adódnak, hogy hátat fordítunk önön természetünknek, s a számunkra kijelölt ritmusoknak. Nem vesszük figyelembe adottságainkat, szükségleteinket, nem fordítunk figyelmet ciklusainkra. Kapcsolatot vesztettünk önmagunkkal. A férfiak világában, a férfiak elnyomása ellen lázadva és kitörve a megaláztatottságból, jogos harcunk közben elveszítettük lényegünket, s a női minőségeket elfojtva próbáltunk férfias erőre szert tenni, hogy magunk is férfiasan állhassunk helyt, egy férfi dominancia által működtetett világban. A történelem során a nők többfajta szélsőséget is megtapasztaltak így. Talán mostanra azonban elérkezett annak az ideje, hogy megálljunk és átértékeljük magunkban helyzetünket, eszközeinket, lehetőségeinket, s felmérjük képességeinket, szerepeinket, jelentőségét nőiségünknek. Ismét köröket alakítunk, Vörös Sátrakba és Hold Kunyhókba gyűlünk, hogy ünnepeljük és megéljük közösen a NŐ-t. Megértő egymásra figyeléssel, kézen fogással, tapasztalataink megosztásával gyógyítjuk egymást, önmagunkat, s önmagunkon keresztül a nők kollektív tudatát, tudatosságát.


“ Az individuációban és Ősi, Természeti Asszony visszaszerzésében az a csodálatos, hogy mindig azelőtt kezdünk a folyamatba, hogy készen állnánk rá, hogy elég erősek lennénk, hogy eleget tudnánk hozzá; beszélgetésbe kezdünk a bensőnkben csilingelő és mennydörgő gondolatokkal és érzésekkel. Amikor válaszolunk, még nem ismerjük a nyelvet, még nem tudjuk a válaszokat, még azt sem tudjuk pontosan kihez beszélünk. Ahogy a farkasanya tanítja kicsinyeit a vadászatra és az óvatosságra, minket is úgy tanít az Ősi, Természeti Asszony, bensőnkben felbugyogva. Lassan az Ő hangján szólalunk meg, átvesszük látásmódját és értékeit. Megtanít arra, hogyan küldjünk hazatértünkkor üzenetet a mieinknek.” – C.P.E. Farkasokkal futó Asszonyok



Keresd a 'Vörös Sátor' közösségét a Facebookon is!
Csatlakozz zárt női körünkhöz: www.facebook.com/groups/vorossator

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

© Holdköszöntő