A teljességében megélt NŐISÉGÉRT - www.regosvolgyiregina.hu

Tanár és tanítvány szerelme – lehetséges?

Már többször hallottam lányoktól, hogy a jógatanár manapság trendi és szexi foglalkozás és, hogy az órán sokszor a férfi oktatóban való gyönyörködés jobban relaxál, mint a savasana… Persze nem elhanyagolható az sem, hogy aki jógával foglalkozik intellektuálisan és érzelmileg is vonzó lehet egy nő számára, hiszen nem csak érti a lélek nyelvét, de szerencsés esetben még járatos a filozófiában is és hát, elképesztő bölcsességeket tud mondani, amitől gyakran tátva marad az ember lányának szája. Ezek alapján a jógaoktató olyan személlyé válik, akire fel lehet nézni és melyik nőnek ne lenne fontos, hogy olyan férfi oldalán tudja magát, aki bölcs, biztonságot ad az élet útvesztőiben és tudja a választ a kérdéseire.

Mivel magam is megéltem a tanár és tanítvány viszonyának viharos alakulásait és az egykori tanárommal immár 5 éve élek szerelemben, azt gondolom hitelesen írhatom le tapasztalataim és gondolataim, másrészt magam is jógaoktató vagyok és gyakran a kulisszák mögött látom, hallom, hogy bizonyos jógaoktatók hogyan élnek vissza a tanítványaik érzelmeivel, akár szexuálisan is. Ez sajnos emberi dolog és a világ minden táján megtörténnek esetek, olykor szélsőséges keretek között, mint legutóbb értesültünk a Bikram jóga atyjának peréről. Viszont nem tisztünk eldönteni, hogy ez vélt vagy valós sérelem volt. Amerikában ezt sosem lehet tudni…

A férfi jógaoktatóknak nagy kihívást jelent az, hogy a férfiságukat kívül tudják e hagyni a jógatermen. Csinos lányok, feszülő sortok, karbantartott formák, elismerő tekintetek, áhítat, rajongás. Ha egy férfi nem él boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolatban, nem teszi boldoggá a nő akivel él, nem tudja megélni férfi szerepét mellette vagy épp nem él párkapcsolatban, akkor ezek csábítóak lehetnek. Vagy, ha nem rendelkezik megfelelő önértékeléssel, stabil én-képpel, még egy kicsit narcisztikus személyiség is, akinek lehet hatni a hiúságára, akkor esetleg a női tanítványok pozitív visszajelzései tévútra csalhatják.

Attól eltekintve, (mert bizonyosan van bennem elfogultság a saját történetünkkel kapcsolatban), hogy személyesen hogyan éltem meg a tanár és a tanítvány mesteri, majd szerelmi viszonyát, azt gondolom, hogy egy bizonyos szempontból nem helyes az ilyen kapcsolat és általában nem is hosszú életű.
Tudni kell, hogy egy párkapcsolat akkor működik jól, hogy ha a felek különböző területeken egyeznek: egzisztencia, szexualitás, intellektuális területek, de a legfontosabb, hogy egy partnerkapcsolatban egyenlő felek nyilvánulnak meg, akik kölcsönösen adni tudnak egymásnak és képesek fejlődni a másik által, valamint egyenértékű elveket képviselnek a kapcsolatban, amelyben nem érzelmi függés, hanem közösség, kölcsönösség van jelen.

A tanár és tanítvány viszonya a legtöbb esetben kiegyensúlyozatlan. Egész más dinamikával rendelkezik, mint a nő és férfi viszonya. Ezt az egyoldalú kapcsolatot, egy naiv hölgy könnyen félreértelmezheti, pláne ha vissza élve a helyzettel a tanár még manipulálja is. A tanítvány a tanárát maga fölé emeli és hajlamos hibáktól mentesen látni, hiszen benyomásait abból meríti, amit a másfél órás foglalkozás közben tapasztal, ám ez nem feltétlenül valós kép, de legalábbis nem mutatja meg az egészet, csak egy részt. Lehetséges, hogy a jógaoktató az óra után kilépve szerepéből éppen férfiként, emberként megnyilvánulva ugyanolyan esendő, vannak nehézségei, bizonytalanságai… ez az addig csodálattal rátekintő tanítványnak kiábrándító lehet és csalódáshoz vezet. Csak sok munkával lehet egészséges párkapcsolattá tenni, amiben az egykori tanítvány nem rendelődik alá a mesterének, tanárának. Az ilyen komoly munkák azonban fel is emészthetik a kapcsolatot, kevesen képesek megjavítani a dolgokat, hiszen alapvetően arra vagyunk kondicionálva, hogy ha rossz valami, akkor cseréljünk és ne újra formázzuk azt, fordítsunk hátat mindennek, ami csalódást okoz.

Más estben el sem jut a viszony a kapcsolat szintjére, mert a tanár visszaél a helyzetével, eszközeivel és néhány együtt töltött pásztor óra után, már meg is van a következő “áldozat”. Ez teljes mértékben etikátlan magatartás, amit Amerikában egyébként börtönnel büntetnek. A jóga legtöbb elvével ütközik és mérhetetlen fájdalmat okozhat annak, aki elszenvedi.

Olyan is van, hogy a tanítvány veszi fel a csábító szerepet, de ezt egy valamire való jógatanár elvárhatóan kezelni tudja. Magam is látom néha a felcsillanó szemeket, a szempillák kecses vergődését a Kedvesem felé… egy nő ezt előbb észreveszi, mint a férfi… sosem gondoltam, hogy ilyen esetben nekem bármi teendőm is lenne. Ha valami történik bennem, maximum a büszkeség, hogy a párom vonzó más nők számára is, mégis biztos lehetek a hűségében. Szerintem ez a jelenség hozzá tartozik különböző tevékenységekhez, munkákhoz. A pszichológusok, terapeuták, tanárok, előadók, tekintetében éppen ezek a dinamikák és folyamatok jelennek meg olykor. Ez valahol természetes és ha egy tanítvány nem tolakodó, még inspirációt is jelenthet a fejlődésében mindkét félben, de ehhez érett személyiségekre van szükség, akik tudják transzformálni a vonzódás energiáit, ha kell, vagy így akarják.

Van azonban még egy felállás, amikor nem tanár és tanítvány, hanem két ember találkozik és az érzelmek egy pillanat alatt életre kelnek és ledöntik a korlátokat, áthágják a szabályokat, mert a szerelem felülírja ezeket. Szerencsésnek érzem magam, mert ebben a kivételes helyzetben voltunk-vagyunk. Ezt az idő és az életünk értékes és tartalmas pillanatai bizonyították be. Nem kellenek hozzá szavak. De könnyen lehetett volna másképp is és akkor csak rombolást hagytunk volna magunk után. Az élet egy időben egy helyre sodort bennünket, hogy egymásra ismerjünk… igen, a szerelem tanár és tanítvány között létezik, de csak akkor lesz belőle valódi kapcsolat és maradandó társ-ság, ha teljes értékű férfi és teljes értékű nő éli meg.
Mindemellett jó mentesnek maradni az ítélettől, mert ha érzelmekről van szó, kívülről kevésbé lehet helyesen megítélni a viszonyt, félő, hogy előítéletekbe bocsátkozunk. Bár ezt általában az teszi, aki maga is vágyik hasonló érzelmekre, helyzetekre, de nem tudta megélni, vagy nem engedte magának megélni, ragaszkodva mindenféle normákhoz elfojtotta magában őszinte érzéseit. Sokszor az érzelmek elfojtása nagyobb kárt okoz, mint őszinte megélésük. Az ítélkezők között sokaknak inkább csak savanyú a szőlő… Erre is és arra is van példa. Azonban, hogy két ember között milyen érzelmek működnek, és mi a dolguk egymással, volt e mit tanulni a helyzetből  pozitív és negatív tapasztalataikból, azt csak az két ember tudja megítélni, aki átéli az adott egymásra hatást, viszonyt, kapcsolatot, szerelmet… és legyünk őszinték, nem is tartozik másra.
© Holdköszöntő