A teljességében megélt NŐISÉGÉRT - www.regosvolgyiregina.hu

Nők ébredése #3 – Kollektíva

Mélyére ásva ennek a témának a cikksorozat befejező írásaként még globálisabb megközelítés kifejtésére szeretnék kísérletet tenni. Nőként számomra is nagyon fontos, hogy magát a nőiség minőségét és szerepét feltárjam és a legteljesebb mértékben megértve, megélve aspektusait integráljam életembe. Úgy gondolom minden nő számára fontos, hogy foglalkozzon ezzel a területtel, hiszen sok-sok minden lakozik a rég elfeledett időkben, aminek hatása még a modern nők lelkében, a világban elfoglalt helyében, megítélésében, rangsorolásában szerepet játszik. Túl ezen, az elfeledett női bölcsesség ébresztése is akkor lehetséges, ha egészen a kezdetekig és alapokig ásunk vissza, mind az időben, mind önmagunkban.

Az egyéni sorson túl, úgy gondolom a nők közösen is rendelkeznek egyfajta sorsfeladattal. Ha megnézzük a világ történelmét láthatjuk, hogy a nők rengeteg hányattatáson, megpróbáltatáson mentek keresztül, korokon át. Bölcsességükre való féltékenységtől és félelemtől fűtve, boszorkányokként üldözték és égették meg tudásuk őrzőit. Elnyomták, szolgasorba kényszerítették, megfosztva döntési és választásai jogaiktól őket. Miután végleg eltűntek a matriarchátus társadalmak és a patriarchátus rendszerek vették át az irányítást a nők sorsa megbélyegződött és sosem tért vissza régi fényük. A nőiség misztériuma lassan feledésbe merült.

Ezek az események hatással voltak a női pszichére és ezeknek a hatásoknak a következményeit még ma is hordozzuk magunkban. Sok, a nőiséggel járó folyamat, mint például a menstruáció, fogantatás, szülés, meg lettek fosztva valódi jelentőségük, szépségük és a velük járó beavatások emelkedettségétől. Ahogy az érzelmek is, melyeknek leghitelesebb közvetítője a női lélek.



Számos olyan elvárás jelent meg az időkben a nőkkel szemben, amelyek egymásnak ellentmondóak voltak és ezzel mélyre ültettek egyfajta zavarodottságot a női lélekben.

Ha a Bibliai időket vesszük figyelembe, a nő alapjaiban romlott szerepben tűnik fel, akinek a rovására írható, hogy a tudás almája elfogyasztására csábítva a férfit, véget vetett a paradicsomi időknek. Ha ezen gondolkodom felvetődik bennem a kérdés, hogy lehetséges lett volna e a  fejlődés, individualizáció, kiteljesedés anélkül, hogy az ember átmenetileg, vagy véglegesen kilépjen az egység állapotából? Kibontakozhatott e volna a teremtés lényege anélkül, hogy a lázadás, a vágy elindította volna az emberi világ áramlását.

Ha a kereszténységet vesszük szemügyre, több paradoxonnal is találkozhatunk: a nő szüljön gyereket, bár várandós nőhöz kellemetlen előítéletek kapcsolódtak, nem is beszélve arról, hogy a szüzesség előbbre való volt, mint a parázna asszonyi lét. A papok a női gyógyítók tudására való féltékenységükben boszorkányoknak kiáltották ki azokat a füves-, javasasszonyokat, akik még az ősi tudás birtokában képesek voltak befolyással lenni élet és halál felett, bár tudásukat a szerzetes rendek több ízben megkísérelték birtokba venni.

Vannak vallások, ahol a menstruáló nő tabu, még érinteni sem szabad. Régen nem vehetett fel szentséget olyan nő, aki éppen ciklusának abban a szakaszában járt.
A régebbi korokban a nő helye a konyhában volt. Semmiben nem dönthettek, nem volt joguk a saját életüket is befolyásoló kérdésekben hangot emelni. Még régebben  szüzességük is a földesurat illette.
Vannak dolgok, amiken aztán az emancipáció változtatott, de sok káros hatása is volt, hiszen több esetben is a visszájára fordult a történet.

Ha a mai világot nézzük, akkor is olyan elvárásokkal találkozunk a nőiséggel szemben, amely az annak megfelelni vágyó nőket kimozdítják természetes ciklusukból, ritmusukból. Menstruálj észrevétlenül… szülj az orvosok számára legmegfelelőbb módon… lehetőleg minél egyszerűbben, még ha az távol áll is a természetestől, vagy attól, ami neked és a gyermeknek a legjobb lenne. Régi korokban a vérmisztérium szent szövetséget teremtett a nők között, s vérüknek ereje, hatalma volt.

Mostanra azonban egyre inkább lefokozódik és eltávolodik lényegétől a női lét. Legyél anya, de sikeres a karrier területén is, dolgozz folyamatosan, termelj, de légy jó háziasszony, lásd el a családot, gondoskodj, támogass és este légy a legvadabb szerető. Sok nő azt érzi, hogy a megfelelési vágy, vagy kényszer közben eltűnik, vagy összeroskad és megtörik a súly alatt.

Látható tehát, hogy a nők sok próba elé voltak állítva. Túl azon, hogy mindezeken dolgozunk magunkban is, megvizsgáljuk férfi és nő szemszögéből, hogy jobban megérthessük, jó észrevenni, hogy a felettünk ható erők munkája egy másik irányba is mutat mindezzel.

Vajon mi az, amit nekünk nőknek meg kell közösen tanulni? Talán az összefogás? Érdekeink közös védelme? A női körök és közösségek alapítása és működtetése? Egymás segítése?  Tudásunk, intuícióink határozottabb érvényesítése? Nagyobb felelősség vállalás a felnövekvő generációk tekintetében?

Talán a nőiségben sem teremtődött meg még sosem a valódi harmónia. Hol az egyik, hol a másik irányba tért ki a mérleg. Hol a túlzott nőiesség védtelenné és kiszolgáltatottá tett bennünket a férfiak világával szemben, hol magát a nőiség lényegét vesztettük el és férfiként próbáltunk harcolni magunkért. Felvettünk olyan kihívásokat, amelyek nem ránk voltak szabva és eleve kudarc volt próbálkozásunk. Hogyan válhatna a nőiség valóban kiegyensúlyozottá, hogyan lehetne hatékonyabban alkalmazni a bennünk szunnyadó erőket?

Ha a nők valóban felébrednének, és nem megtorlást vagy elégtételt követelnének az eddigi korok őket ért történései miatt, nem duzzognának, vagy nyafognának és utálkoznának a férfiak ellen, csupán megtalálnák a módját és helyreállítanák a nőiség régi fényét és erejét, megtanulnák helyesen alkalmazni eszközeit, megváltoztathatnák a világot. Ha felvállalnák magukat, ha képesek lennének nemet mondani az elnyomásra, manipulációkra, megfélelmlítésre és mindazokra a dolgokra, melyek bár eszközként felhasználják a nőket, de megbecsülést és elismerést nem adnak nekik, és igent mondanának önmagukra és saját lényegük megnyilatkozásaira, szabadságukra és lényükkel születő képességeikre, gyökeres változást indíthatnának el.

Ma már egyre többet mondják, és magam is hiszek ebben, hogy ha matriarchátus újbóli kialakítás nem is életszerű, de a politikában, vezetésben, döntő pozíciókban több nő lenne, s ezáltal több női energia kezdene hatékonyan munkálni a világban, megfordulna az emberiség sorsa. Egyre nagyobb szükség van a nők által képviselt energiák egyértelmű megnyilvánulására. Figyelmük hangsúlyosan azok felé a dolgok felé fordulna, melyek nem a hatalomról, elnyomásról, hódításról szólna, hanem a harmónia, összefogás, egység és “egész-ség” megteremtéséről.

Változik a világ. Lassan letűnik újra egy kor. Talán valóban elkezdjük levetni és magunk mögött hagyni a már nem életképes mintákat. Elérve egyfajta véget, vagy nevezzük inkább mélypontnak, sokan új eszmék, új irányok és életszemléletek felé nyitnak. Az anyagot és anyagiságot elkezdi kiszorítani a szellem és bízva abban, hogy utóbbi több bölcsességet hordoz, van esély, hogy egyensúlyba kerüljön az ember és nem csupán hátat fordítva az anyagnak új szélsőségbe és egyensúlytalanságba hull. De először mindenkinek magában kell rendet tenni, hogy képesek legyünk letisztultan egymás felé fordulni. Együtt aztán az emberiség felnevelhet olyan generációkat, amelyek alapjai a kölcsönös tiszteleten és elfogadáson alapulnak, s nem elnyomják, hanem a kiteljesedés felé segítik közös sorsukat és egymást. Így alkothatna csodát az ember és így teljesítené be az emberiség a létezés valódi célját.

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

© Holdköszöntő