A teljességében megélt NŐISÉGÉRT - www.regosvolgyiregina.hu

Nők ébredése #1 – Bántalmazás

Nem rég szárnyra kapott egy nagyon nemes kezdeményezés , amely a nők bántalmazása ellen lép fel. Mióta személyesen és a Purnamon keresztül is kapcsolódtam az eseményhez nagyon sokat gondolkodom ezen a témán. Ennek az útnak az első része tele volt dühvel és indulattal, mivel magam is megéltem a családon belüli erőszakot és agressziót. Sokszor nekifogtam leírni az ezzel kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet, de túl személyes és túl fájdalmas volt ahhoz, hogy publikációra kerüljön. Ahogy forrtak bennem a gondolatok a személyes fájdalmon túllépve elkezdtem több szempontból is körüljárni ezt a témát. A nők bántalmazásának nagyon sok formája van. Nyílt, vagy passzív agresszió, lelki terror, nemi erőszak, tettlegesség… De honnan ered mindez? Miért szenvedik el a nők újra és újra a megaláztatást és agressziót globális értelemben a történelem során és az egyén szintjén a hétköznapokban egyaránt?

A jóga útját járom és merem állítani, hogy a mindennapjaimat át és átszövi az önismeret. Igyekszem mindenből tanulni, mindent felhasználni a fejlődéshez. Az évek során ehhez számtalan eszközt összegyűjtöttem, de leginkább erőt, mert azt hiszem ez a legfontosabb: hogy erősek legyünk szembenézni a minket ért hatásokkal, azok belőlünk táplálkozó gyökerével és merjünk változtatni, ha kell.

Ahogy elkezdtem körbejárni a nők elleni erőszak témáját, saját életemből vett tapasztalataimon keresztül bukkantam olyan dolgokra, amelyek nagy valószínűséggel nem lesznek népszerűek, de ha mélyen magunkba nézünk mégis megtaláljuk ezek igazságtartalmát. Önmagunkkal való legmélyebb szembesülésünk fájdalmas, de ugyanakkor elengedhetetlen a valódi ébredéshez.

Mindannyian megtapasztalunk egy világot magunk körül. Tele szereplőkkel, történésekkel, lehetőségekkel és választásokkal. Tudnunk kell, hogy bármi is történik a külvilágban, az nem valósulhat meg anélkül, hogy nem előzte volna meg valamilyen torzulás, elfojtás, vagy valamilyen lelki folyamat a benső világunkban, amely nyitottá és vonzóvá tesz bennünket a külső körülményekkel szemben. Az, hogy milyen embereket vonzunk, milyen eseményeket indukálunk és minek engedünk teret az életünkben, az saját döntésünk.

Talán azért, mert magam is átéltem, sok olyan emberrel kerültem kapcsolatba, akik valamilyen bántalmazás áldozatául estek. Szomorú, de igaz tény, hogy sokkal több nőt bántalmaznak a családon belül, mint azt gondolnánk. Az általam megismert személyek között azonban volt hasonlóság. Az, hogy nem tettek semmit. Belehelyezkedtek egy áldozati szerepbe, amiből látszólag ki akartak törni, de mégsem tettek semmit. Számtalan kifogást emeltek, hogy miért nem lépnek: anyagiak, környezet, társadalmi pozíció, szeretet (???), lakás kérdés… de mind közül a legfurcsább ok számomra, amikor egy nő a gyerekei mögé bújik, s rájuk hivatkozva hagyja, hogy azok a mindennapos agressziót látva és tapasztalva nőjenek fel.

Nincs lélekrombolóbb egy gyermek számára, mint a szülők veszekedését és verekedését látni. Azok a nők, akik egy pillanatig is benne maradnak olyan kapcsolatban bármilyen oknál fogva, ahol a gyerekek félelemben élnek, üzletet kötnek. Különböző érdekeik kielégítéséért cserébe egy életre determinálják gyermekeiket, s készek áldozatként tüntetni fel magukat. Óriási hiba.

Arra kérlek benneteket, hogy felülemelkedve a fájdalmon, sértettségen és megalázottságon próbáljunk meg fölé emelkedni a bántalmazások eseményeinek és kilépve a személyes érintettségből próbáljunk új nézőpontokat szemügyre venni, hogy abból tanulva aztán egy életre kitörölhessük az életünkből az erőszakot. Nem véletlen, hogy vannak bizonyos nők, akik újra és újra hasonló párt választanak és életeseményeik szinte másolják egymást, vagy legalábbis nagyon egyformák, csak a szereplők változnak. Újra és újra zsarnokokat vonzanak be életükbe, akik vagy fizikailag, vagy lelkileg bántalmazzák, nyomják el őket, megakadályozva kiteljesedésüket, lerombolva önértékelésüket.

Meg kell érteni, hogy az életünk mintáiból csak akkor tudunk kilépni, ha belül változtatunk, mert bizony minden belőlünk fakad. Hozunk magunkkal bizonyos programokat nagyanyáinktól, anyáinktól, de a mi felelősségünk az, hogy felszabadítjuk e magunkat ezek alól, vagy engedünk a generációs bevésődéseknek.

Ha egy nő olyan helyzetbe kerül, ahol nem bánnak jól vele, első körben érdemes végig gondolni, hogy ő hogyan bánik saját magával. Az a nő vajon, aki hagyja, hogy megüssék, vagy egyéb más válogatott módszerekkel csonkítsák meg újra és újra a lelkét, mennyire tiszteli, mennyire szereti magát, mennyire értékeli és becsüli azt aki? Egy nő, aki értékeli, szereti, tiszteli magát, egy pillanatig sem hagyja, hogy terrorizálják, és nem enged teret egy ilyen kapcsolatnak, ahol alárendelt és megalázott helyzetbe került. Az egészséges lelkületű nő, magabiztos, erős és bátor és nincs olyan körülmény, amely arra kényszerítené, hogy elviseljen bármilyen agressziót. Erre nem lehet ok sem a pénz, sem a lakás, sem a gyerek… Mindenre van megoldás, csak keresni kell. Ma már számos segítő szervezet támogatja a bajba került nőket, de elsőként, mielőtt elkezdenénk áldozatként, önsajnálatban fuldokolva segítséget kérni, nekünk magunkon kell segíteni.

Gyakran kiderül, hogy azokban a nőkben, akiket bántalmaznak, erős bűntudat, önutálat, önpusztító erő munkál, rendszerint valamilyen kisebbségi érzéssel küzdenek, önértékelési problémáik vannak, vagy súlyos társfüggésben szenvednek. Elsősorban magukat büntetik, alázzák, bántják, de ehhez eszközül egy olyan férfit választanak maguk mellé, aki valószínűleg szintén gyerekkori sérülései következtében (ami gyakran az anyával való kapcsolat problémáiból ered) kellően torz lélekkel rendelkezik ahhoz, hogy bántson egy nőt. Általában még a bántalmazások sorozata előtt a nők önként alárendelik magukat ezeknek a férfiaknak, akik egyre nagyobb uralmat és irányítást szereznek felettük.

Mi okozza ezt?

Szerintem a válasz elsősorban a nevelésben keresendő. Sok nőt úgy nevelnek fel, hogy élete legfontosabb küldetése az, hogy férjet találjon magának és gyereket szüljön. A kapcsolatok minőségének felelősségét a nőkre terhelik. Mindig a nőnek kell csendben maradni, átengedni a vezetést és döntést a férfiaknak. Folyton megengedőnek, elnézőnek, alázatosnak kell lenni. Tévesen arra vezetik rá a nőket, hogy a családi fészekből kikerülve, ahol gyermeki rangsorban éltek, szintén egy gyermeki rangba száműző kapcsolatot építsenek fel, mely megfosztja őket identitásuktól, lehetőségeiktől, felnőttségük, szabadságuk és teljességük kibontakoztatásától megélésétől. Ezt bizonyítja az, hogy a bántalmazott nők nagy része kiszolgáltatott anyagilag, vagy akár érzelmi tekintetben is és sokszor nincsenek döntési helyzetben. Életüket egyértelműen a férfi irányítja és befolyásolja, függésben tartva ezzel őket. 

Mivel a bántalmazás két fél között zajlik, érdemes volna megvizsgálni azoknak a férfiaknak a körülményeit és determinációit, akik agresszívvé válnak egy nővel szemben. Ezer szálra lehet bontani a témát, ami sokkal összetettebb annál, hogy: “ne bántsák a nőket!” és “a férfi egy agresszív állat”. Mindez nem csak egyéni, hanem súlyos társadalmi kérdéseket is felvet.

Ahhoz, hogy a bántalmazások megszűnjenek, mind a férfiaknak, mind a nőknek fel kell nőni. Ehhez önismeretre, feldolgozási folyamatokra van szükség, ha kell terápiára. Az önismeret ma már nem egy ezoterikus hóbort, hanem minden önmagával, környezetével, kapcsolataival és az általa felnevelt generációval szemben felelősséget érző ember kötelessége. Aki nincs tisztában azzal milyen motivációk hajtják egy kapcsolat felé, nincs tisztában milyen erősségei, gyengeségei, képességei, jó és rossz tulajdonságai vannak, vagy nem fedezi fel és nem vetkőzi le azokat a mintákat, amelyeket tévesen követ, vagy melyek tudattalanul irányítják sorsát, nem dolgozza fel gyermekkori sérüléseit, vagy akár szülei sérüléseinek rátestált következményeit, manipulálhatóvá, kiszolgáltatottá, sebezhetővé válik. Nincs esélye arra, hogy tudatosan megválasztott életúton haladjon, s torzult mintáit könnyen tovább örökítheti. Nincs tisztában a lélekben működő és ható erőkkel, így az utána jövő nemzedéknek sem lehet segítségére a lélek útvesztőiben való eligazodásban.

Egy kiegyensúlyozott és harmonikus párkapcsolatban mindenki egyformán fontos, egyformán számít. A döntések, célok, sikerek és kudarcok közösek. A kompromisszumok közös elhatározással születnek. Férfi és nő egymást szolgálja, építi, erősíti. Nem elvesznek, hanem adnak. Nem elvárnak, hanem elfogadnak. A szeretet működtette kapcsolatban nincsenek egyéni érdekek. Közös a felelősség.

Egy cheeroki mondás szerint a nők küldetése ezen a világon az, hogy a férfit összekapcsolják a forrással azáltal, hogy elvezetik a lelkéhez. A férfi küldetése pedig az, hogy védelmezze a nőt, hogy az szabadon járhasson a Földön.

Az erőszak ellen együtt és egymásért kell tenni. De először mindenkinek saját magában, saját magán kell dolgozni. Az, hogy lelkünkben is tiszták, szépek és ápoltak legyünk, legalább annyira fontos hölgyek, mint a legújabb divat. Sőt!

Drága Nők! Kérlek, tegyetek meg mindent magatokért. Elsősorban szeressétek magatokat. Mert csak az tud szeretni és elfogadni a szeretetet, aki elfogadja, szereti és tiszteli önmagát. Az enged teret a szeretnek az életében aki képessé válik a szeretetre. Aki maga ellen nem vétkezik, az ellen nem követnek el vétkeket sem. Nevessetek és ragyogjatok, mert mind istennők vagytok. Ismerjétek meg magatokat, fedezzétek fel a nőiség ősi erejét és éljetek vele. Teljesedjetek ki, hogy kiteljesedett férfit vonzhassatok magatokhoz, akivel egymás mellett haladhattok, kézen fogva az élet útján, társként, egyenrangú partnerként.  Engedjetek teret a spiritualitásnak az életetekben, mert ez a forrás táplálja a lelketeket. Kertészei vagytok a világnak, akik szépséget, harmóniát, lágyságot és bájt, színeket és derűt ültettek bele. Ti vagytok a forrásai és mozgatói az életnek. Amit magatokért tesztek, gyermekeitekért is. Példátokkal nevelitek és metszitek őket, mint az erdő fáit… rajtatok múlik milyen nővé és férfivé serkennek. Merjetek dönteni és merjétek a boldog életet és a szeretet választani. Legyetek bátrak élni az életet. Ébredjetek!

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

© Holdköszöntő