A teljességében megélt NŐISÉGÉRT - www.regosvolgyiregina.hu

Nők ébredése #3 – Kollektíva

Mélyére ásva ennek a témának a cikksorozat befejező írásaként még globálisabb megközelítés kifejtésére szeretnék kísérletet tenni. Nőként számomra is nagyon fontos, hogy magát a nőiség minőségét és szerepét feltárjam és a legteljesebb mértékben megértve, megélve aspektusait integráljam életembe. Úgy gondolom minden nő számára fontos, hogy foglalkozzon ezzel a területtel, hiszen sok-sok minden lakozik a rég elfeledett időkben, aminek hatása még a modern nők lelkében, a világban elfoglalt helyében, megítélésében, rangsorolásában szerepet játszik. Túl ezen, az elfeledett női bölcsesség ébresztése is akkor lehetséges, ha egészen a kezdetekig és alapokig ásunk vissza, mind az időben, mind önmagunkban.

Az egyéni sorson túl, úgy gondolom a nők közösen is rendelkeznek egyfajta sorsfeladattal. Ha megnézzük a világ történelmét láthatjuk, hogy a nők rengeteg hányattatáson, megpróbáltatáson mentek keresztül, korokon át. Bölcsességükre való féltékenységtől és félelemtől fűtve, boszorkányokként üldözték és égették meg tudásuk őrzőit. Elnyomták, szolgasorba kényszerítették, megfosztva döntési és választásai jogaiktól őket. Miután végleg eltűntek a matriarchátus társadalmak és a patriarchátus rendszerek vették át az irányítást a nők sorsa megbélyegződött és sosem tért vissza régi fényük. A nőiség misztériuma lassan feledésbe merült.

Ezek az események hatással voltak a női pszichére és ezeknek a hatásoknak a következményeit még ma is hordozzuk magunkban. Sok, a nőiséggel járó folyamat, mint például a menstruáció, fogantatás, szülés, meg lettek fosztva valódi jelentőségük, szépségük és a velük járó beavatások emelkedettségétől. Ahogy az érzelmek is, melyeknek leghitelesebb közvetítője a női lélek.



Számos olyan elvárás jelent meg az időkben a nőkkel szemben, amelyek egymásnak ellentmondóak voltak és ezzel mélyre ültettek egyfajta zavarodottságot a női lélekben.

Ha a Bibliai időket vesszük figyelembe, a nő alapjaiban romlott szerepben tűnik fel, akinek a rovására írható, hogy a tudás almája elfogyasztására csábítva a férfit, véget vetett a paradicsomi időknek. Ha ezen gondolkodom felvetődik bennem a kérdés, hogy lehetséges lett volna e a  fejlődés, individualizáció, kiteljesedés anélkül, hogy az ember átmenetileg, vagy véglegesen kilépjen az egység állapotából? Kibontakozhatott e volna a teremtés lényege anélkül, hogy a lázadás, a vágy elindította volna az emberi világ áramlását.

Ha a kereszténységet vesszük szemügyre, több paradoxonnal is találkozhatunk: a nő szüljön gyereket, bár várandós nőhöz kellemetlen előítéletek kapcsolódtak, nem is beszélve arról, hogy a szüzesség előbbre való volt, mint a parázna asszonyi lét. A papok a női gyógyítók tudására való féltékenységükben boszorkányoknak kiáltották ki azokat a füves-, javasasszonyokat, akik még az ősi tudás birtokában képesek voltak befolyással lenni élet és halál felett, bár tudásukat a szerzetes rendek több ízben megkísérelték birtokba venni.

Vannak vallások, ahol a menstruáló nő tabu, még érinteni sem szabad. Régen nem vehetett fel szentséget olyan nő, aki éppen ciklusának abban a szakaszában járt.
A régebbi korokban a nő helye a konyhában volt. Semmiben nem dönthettek, nem volt joguk a saját életüket is befolyásoló kérdésekben hangot emelni. Még régebben  szüzességük is a földesurat illette.
Vannak dolgok, amiken aztán az emancipáció változtatott, de sok káros hatása is volt, hiszen több esetben is a visszájára fordult a történet.

Ha a mai világot nézzük, akkor is olyan elvárásokkal találkozunk a nőiséggel szemben, amely az annak megfelelni vágyó nőket kimozdítják természetes ciklusukból, ritmusukból. Menstruálj észrevétlenül… szülj az orvosok számára legmegfelelőbb módon… lehetőleg minél egyszerűbben, még ha az távol áll is a természetestől, vagy attól, ami neked és a gyermeknek a legjobb lenne. Régi korokban a vérmisztérium szent szövetséget teremtett a nők között, s vérüknek ereje, hatalma volt.

Mostanra azonban egyre inkább lefokozódik és eltávolodik lényegétől a női lét. Legyél anya, de sikeres a karrier területén is, dolgozz folyamatosan, termelj, de légy jó háziasszony, lásd el a családot, gondoskodj, támogass és este légy a legvadabb szerető. Sok nő azt érzi, hogy a megfelelési vágy, vagy kényszer közben eltűnik, vagy összeroskad és megtörik a súly alatt.

Látható tehát, hogy a nők sok próba elé voltak állítva. Túl azon, hogy mindezeken dolgozunk magunkban is, megvizsgáljuk férfi és nő szemszögéből, hogy jobban megérthessük, jó észrevenni, hogy a felettünk ható erők munkája egy másik irányba is mutat mindezzel.

Vajon mi az, amit nekünk nőknek meg kell közösen tanulni? Talán az összefogás? Érdekeink közös védelme? A női körök és közösségek alapítása és működtetése? Egymás segítése?  Tudásunk, intuícióink határozottabb érvényesítése? Nagyobb felelősség vállalás a felnövekvő generációk tekintetében?

Talán a nőiségben sem teremtődött meg még sosem a valódi harmónia. Hol az egyik, hol a másik irányba tért ki a mérleg. Hol a túlzott nőiesség védtelenné és kiszolgáltatottá tett bennünket a férfiak világával szemben, hol magát a nőiség lényegét vesztettük el és férfiként próbáltunk harcolni magunkért. Felvettünk olyan kihívásokat, amelyek nem ránk voltak szabva és eleve kudarc volt próbálkozásunk. Hogyan válhatna a nőiség valóban kiegyensúlyozottá, hogyan lehetne hatékonyabban alkalmazni a bennünk szunnyadó erőket?

Ha a nők valóban felébrednének, és nem megtorlást vagy elégtételt követelnének az eddigi korok őket ért történései miatt, nem duzzognának, vagy nyafognának és utálkoznának a férfiak ellen, csupán megtalálnák a módját és helyreállítanák a nőiség régi fényét és erejét, megtanulnák helyesen alkalmazni eszközeit, megváltoztathatnák a világot. Ha felvállalnák magukat, ha képesek lennének nemet mondani az elnyomásra, manipulációkra, megfélelmlítésre és mindazokra a dolgokra, melyek bár eszközként felhasználják a nőket, de megbecsülést és elismerést nem adnak nekik, és igent mondanának önmagukra és saját lényegük megnyilatkozásaira, szabadságukra és lényükkel születő képességeikre, gyökeres változást indíthatnának el.

Ma már egyre többet mondják, és magam is hiszek ebben, hogy ha matriarchátus újbóli kialakítás nem is életszerű, de a politikában, vezetésben, döntő pozíciókban több nő lenne, s ezáltal több női energia kezdene hatékonyan munkálni a világban, megfordulna az emberiség sorsa. Egyre nagyobb szükség van a nők által képviselt energiák egyértelmű megnyilvánulására. Figyelmük hangsúlyosan azok felé a dolgok felé fordulna, melyek nem a hatalomról, elnyomásról, hódításról szólna, hanem a harmónia, összefogás, egység és “egész-ség” megteremtéséről.

Változik a világ. Lassan letűnik újra egy kor. Talán valóban elkezdjük levetni és magunk mögött hagyni a már nem életképes mintákat. Elérve egyfajta véget, vagy nevezzük inkább mélypontnak, sokan új eszmék, új irányok és életszemléletek felé nyitnak. Az anyagot és anyagiságot elkezdi kiszorítani a szellem és bízva abban, hogy utóbbi több bölcsességet hordoz, van esély, hogy egyensúlyba kerüljön az ember és nem csupán hátat fordítva az anyagnak új szélsőségbe és egyensúlytalanságba hull. De először mindenkinek magában kell rendet tenni, hogy képesek legyünk letisztultan egymás felé fordulni. Együtt aztán az emberiség felnevelhet olyan generációkat, amelyek alapjai a kölcsönös tiszteleten és elfogadáson alapulnak, s nem elnyomják, hanem a kiteljesedés felé segítik közös sorsukat és egymást. Így alkothatna csodát az ember és így teljesítené be az emberiség a létezés valódi célját.

Nők ébredése #2 - Agresszió

…egy másik megközelítésből az erőszak és bántalmazás témájában felmerül a kérdés, hogy mitől válik agresszívvé egy férfi? Mi viszi el odáig, hogy kezet emeljen egy nőre? Mert azzal jó tisztában lenni, hogy a nők elleni erőszaknak csak akkor lehet véget vetni, ha a probléma nem felületi, vagy egyoldalú kezelést kap, hanem minden részletét, kiváltóját és mozgatóját feltárjuk, megértjük és megkíséreljük meggyógyítani.

Nagy valószínűséggel egy olyan helyzetben, ahol megjelenik családon belül az erőszak, mindkét félnek segítségre van szüksége.

Megfigyelhető, hogy a jóléti társadalmakban sokkal kevesebb az erőszakos bűncselekmény, így a nők elleni erőszak is, mint azokban az országokban, ahol komoly társadalmi problémák vannak. Ha megnézzük kishazánkat láthatjuk, hogy a depresszió, öngyilkosság statisztikáiban élen járunk. Egyértelmű, hogy itt nagy baj van. Az emberek egyre komolyabb egzisztenciális és megélhetési problémákkal küzdenek. Ennek kapcsán kitérhetnénk politikai kérdésekre, sőt lehetne arról is beszélni, hogy mit mond el egy népről, hogy olyan vezetőket választ magának, akik egyértelmű öncélú hatalommámorban és a hétköznapi emberek problémáira teljesen érdektelen hozzáállással tevékenykednek, s olyan súlyos állapotba hozzák az embereket, akiket szolgává tesznek, pedig szolgálniuk kellene, hogy már egy bolti lopáson, betörésen fenn sem akadunk lassan… és lám a családon belüli erőszakról is kimondjuk már nyíltan: sok helyen mindennapos dolog.

Miért jutnak el odáig az emberek, hogy egymás ellen cselekedjenek? Biztosak lehetünk abban, hogy ez puszta gonoszság és emberi rosszaság? Meddig az egyén és meddig a társadalom felelőssége, hogy hogyan alakulnak a sorsok? Milyen helyzetet teremt a világ, milyen lehetőséget ad a kiegyensúlyozott és egészséges lelkület kialakulására és fenntartására?

Az agresszió és annak előzményei és velejárói mind  belülről induló folyamatok, de nem függetlenek a külső tényezőktől. Kilátástalan helyzet, kudarcok, tehetetlenség, elkeseredettség, szorongás, félelem és düh egyesül benne… Egy nagy valószínűséggel alapból labilis ember számára olyan terhelést jelentenek, amit nem bír el. Negatív érzelmeinek energiái frusztrációvá, majd abból könnyen agresszióvá transzformálódnak, mert a feszültség valahol biztos, hogy kirobban előbb vagy utóbb. Ha még kezdetben ezt alkohollal próbálja oldani valaki és ez párosul az agressziójával, teljesen elszabadul a pokol. Nem akarom védeni azokat a férfiakat, akik bántalmazzák a nőket. Csupán szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy valami a másik félben is történik, valami baja van, valamiben segítségre szorul. Ebben a kérdésben a nőkre koncentrálunk, de a férfiak is segítségre szorulnak és nem csak egyéni, hanem társadalmi szinten.

Persze vannak olyan esetek, amikor teljesen jóléti környezetben is megjelenik a bántalmazás. Nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy csak a nehéz helyzetben élő férfiak borulnak el. Ilyen esetekben, de az előzőben is, legtöbbször gyermekkori sérülésekre vezethető vissza, hogy egy férfi lelke ennyire elkorcsosul. Talán maga is agresszív környezetben nőtt fel és a probléma megoldó eszközkészletébe bekerült a tettlegesség is. Sajnos a látott minták gyakran tudattalanul is másolódnak, az elmét működtető erők könnyen átveszik az irányítást. De lehetséges az is, hogy a nőkhöz fűződő, vagy az anyával való viszony nem tisztázott, rendezett, nem egészséges. Lehetne boncolgatni ezt a témát, de nem vagyok pszichológus, így sem elég tudásom, sem elég tapasztalatom nincs hozzá. Leszámítva azt a rengeteg időt, amit arra szántam, hogy megértsem mi történt a saját családomban…

Ne felejtsük el, hogy az éremnek mindig két oldala van. Ha elfogadjuk azt a teóriát, miszerint a külvilági történések belső folyamatokat jeleznek, új nézőpont szerint vizsgálhatjuk az eseményeket. Az előző részben foglalkoztam azzal, hogy vajon hogyan viszonyul magához az a nő, aki belekerül egy ilyen élethelyzetben, milyen belső folyamatok, történések vezetik el egy ilyen párkapcsolathoz, de ugyanezt a kérdést feltehetjük egy férfi szempontjából is. Az a férfi, aki bánt egy nőt, nagy valószínűséggel önmaga női oldalával és minőségével nagyon is hadilábon áll. Minden férfiben és nőben él egy anima és animus, amelyek az ellentétes nem tudattalan képviselői önmagunkban. Ezek működése és az ezekkel való kapcsolatunk meghatározza, hogy hogyan érzékeljük és tapasztaljuk az ellenkező nemet és miként éljük meg, miként viszonyulunk hozzá. A férfiak nőkkel szembeni agressziójának problémáját egészen idáig, a személyiség alapjáig lehet visszavezetni, mert a sérülések, aminek következtében a férfi agresszív személyiséggé válik, itt jön létre.

Tény azonban, hogy  a szálak megint a nők kezében futnak össze. A nők kezében, akik kellő erővel és eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy meggyógyítsák a férfit, akit szeretnek…, kellő eszközzel vannak felruházva ahhoz, hogy észrevegyék a jeleket, még mielőtt megtörténik a baj és segítő kezet adjanak. De leginkább azért, mert a nők nevelik fel a gyermekeket. Az anya ad, (jó esetben) megfelelő értékrendet, tartást, belső erőt, önbizalmat a fiúknak, akik férfivé érnek majd. Egy anya tanítja meg tettein, szeretetén és gyengédségén keresztül, hogy mit  jelent a nő, hogyan bánik és viselkedik vele egy igazi férfi. És ami a legfontosabb: egy anya teremt olyan biztonságos környezetet a gyerekének, hogy az egészséges lélekkel nőhessen fel és ne olyan példát látva, ami felnőttként talán tudattalanul másolni kezd, úgy, hogy ő sem igazán érti mi történik vele, amikor leszáll a köd.

Ezért  is elengedhetetlen szerintem, hogy azok a nők, anyák, akiknél csak egyszer is előfordult az, hogy bántották őket, azonnal lépjenek. Nem csak maguk miatt, hanem a gyerek miatt is. Nekünk nőknek kell megszakítani a kört és ha valakin nem lehet, nem tudunk segíteni, akkor el kell engedni, és vele együtt el kell engedni azokat a kellemes tényezőket is, amik hozzátartoznak a közös élethez. Nem éri meg üzletet kötni az ördöggel.

Nők ébredése #1 – Bántalmazás

Nem rég szárnyra kapott egy nagyon nemes kezdeményezés , amely a nők bántalmazása ellen lép fel. Mióta személyesen és a Purnamon keresztül is kapcsolódtam az eseményhez nagyon sokat gondolkodom ezen a témán. Ennek az útnak az első része tele volt dühvel és indulattal, mivel magam is megéltem a családon belüli erőszakot és agressziót. Sokszor nekifogtam leírni az ezzel kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet, de túl személyes és túl fájdalmas volt ahhoz, hogy publikációra kerüljön. Ahogy forrtak bennem a gondolatok a személyes fájdalmon túllépve elkezdtem több szempontból is körüljárni ezt a témát. A nők bántalmazásának nagyon sok formája van. Nyílt, vagy passzív agresszió, lelki terror, nemi erőszak, tettlegesség… De honnan ered mindez? Miért szenvedik el a nők újra és újra a megaláztatást és agressziót globális értelemben a történelem során és az egyén szintjén a hétköznapokban egyaránt?

A jóga útját járom és merem állítani, hogy a mindennapjaimat át és átszövi az önismeret. Igyekszem mindenből tanulni, mindent felhasználni a fejlődéshez. Az évek során ehhez számtalan eszközt összegyűjtöttem, de leginkább erőt, mert azt hiszem ez a legfontosabb: hogy erősek legyünk szembenézni a minket ért hatásokkal, azok belőlünk táplálkozó gyökerével és merjünk változtatni, ha kell.

Ahogy elkezdtem körbejárni a nők elleni erőszak témáját, saját életemből vett tapasztalataimon keresztül bukkantam olyan dolgokra, amelyek nagy valószínűséggel nem lesznek népszerűek, de ha mélyen magunkba nézünk mégis megtaláljuk ezek igazságtartalmát. Önmagunkkal való legmélyebb szembesülésünk fájdalmas, de ugyanakkor elengedhetetlen a valódi ébredéshez.

Mindannyian megtapasztalunk egy világot magunk körül. Tele szereplőkkel, történésekkel, lehetőségekkel és választásokkal. Tudnunk kell, hogy bármi is történik a külvilágban, az nem valósulhat meg anélkül, hogy nem előzte volna meg valamilyen torzulás, elfojtás, vagy valamilyen lelki folyamat a benső világunkban, amely nyitottá és vonzóvá tesz bennünket a külső körülményekkel szemben. Az, hogy milyen embereket vonzunk, milyen eseményeket indukálunk és minek engedünk teret az életünkben, az saját döntésünk.

Talán azért, mert magam is átéltem, sok olyan emberrel kerültem kapcsolatba, akik valamilyen bántalmazás áldozatául estek. Szomorú, de igaz tény, hogy sokkal több nőt bántalmaznak a családon belül, mint azt gondolnánk. Az általam megismert személyek között azonban volt hasonlóság. Az, hogy nem tettek semmit. Belehelyezkedtek egy áldozati szerepbe, amiből látszólag ki akartak törni, de mégsem tettek semmit. Számtalan kifogást emeltek, hogy miért nem lépnek: anyagiak, környezet, társadalmi pozíció, szeretet (???), lakás kérdés… de mind közül a legfurcsább ok számomra, amikor egy nő a gyerekei mögé bújik, s rájuk hivatkozva hagyja, hogy azok a mindennapos agressziót látva és tapasztalva nőjenek fel.

Nincs lélekrombolóbb egy gyermek számára, mint a szülők veszekedését és verekedését látni. Azok a nők, akik egy pillanatig is benne maradnak olyan kapcsolatban bármilyen oknál fogva, ahol a gyerekek félelemben élnek, üzletet kötnek. Különböző érdekeik kielégítéséért cserébe egy életre determinálják gyermekeiket, s készek áldozatként tüntetni fel magukat. Óriási hiba.

Arra kérlek benneteket, hogy felülemelkedve a fájdalmon, sértettségen és megalázottságon próbáljunk meg fölé emelkedni a bántalmazások eseményeinek és kilépve a személyes érintettségből próbáljunk új nézőpontokat szemügyre venni, hogy abból tanulva aztán egy életre kitörölhessük az életünkből az erőszakot. Nem véletlen, hogy vannak bizonyos nők, akik újra és újra hasonló párt választanak és életeseményeik szinte másolják egymást, vagy legalábbis nagyon egyformák, csak a szereplők változnak. Újra és újra zsarnokokat vonzanak be életükbe, akik vagy fizikailag, vagy lelkileg bántalmazzák, nyomják el őket, megakadályozva kiteljesedésüket, lerombolva önértékelésüket.

Meg kell érteni, hogy az életünk mintáiból csak akkor tudunk kilépni, ha belül változtatunk, mert bizony minden belőlünk fakad. Hozunk magunkkal bizonyos programokat nagyanyáinktól, anyáinktól, de a mi felelősségünk az, hogy felszabadítjuk e magunkat ezek alól, vagy engedünk a generációs bevésődéseknek.

Ha egy nő olyan helyzetbe kerül, ahol nem bánnak jól vele, első körben érdemes végig gondolni, hogy ő hogyan bánik saját magával. Az a nő vajon, aki hagyja, hogy megüssék, vagy egyéb más válogatott módszerekkel csonkítsák meg újra és újra a lelkét, mennyire tiszteli, mennyire szereti magát, mennyire értékeli és becsüli azt aki? Egy nő, aki értékeli, szereti, tiszteli magát, egy pillanatig sem hagyja, hogy terrorizálják, és nem enged teret egy ilyen kapcsolatnak, ahol alárendelt és megalázott helyzetbe került. Az egészséges lelkületű nő, magabiztos, erős és bátor és nincs olyan körülmény, amely arra kényszerítené, hogy elviseljen bármilyen agressziót. Erre nem lehet ok sem a pénz, sem a lakás, sem a gyerek… Mindenre van megoldás, csak keresni kell. Ma már számos segítő szervezet támogatja a bajba került nőket, de elsőként, mielőtt elkezdenénk áldozatként, önsajnálatban fuldokolva segítséget kérni, nekünk magunkon kell segíteni.

Gyakran kiderül, hogy azokban a nőkben, akiket bántalmaznak, erős bűntudat, önutálat, önpusztító erő munkál, rendszerint valamilyen kisebbségi érzéssel küzdenek, önértékelési problémáik vannak, vagy súlyos társfüggésben szenvednek. Elsősorban magukat büntetik, alázzák, bántják, de ehhez eszközül egy olyan férfit választanak maguk mellé, aki valószínűleg szintén gyerekkori sérülései következtében (ami gyakran az anyával való kapcsolat problémáiból ered) kellően torz lélekkel rendelkezik ahhoz, hogy bántson egy nőt. Általában még a bántalmazások sorozata előtt a nők önként alárendelik magukat ezeknek a férfiaknak, akik egyre nagyobb uralmat és irányítást szereznek felettük.

Mi okozza ezt?

Szerintem a válasz elsősorban a nevelésben keresendő. Sok nőt úgy nevelnek fel, hogy élete legfontosabb küldetése az, hogy férjet találjon magának és gyereket szüljön. A kapcsolatok minőségének felelősségét a nőkre terhelik. Mindig a nőnek kell csendben maradni, átengedni a vezetést és döntést a férfiaknak. Folyton megengedőnek, elnézőnek, alázatosnak kell lenni. Tévesen arra vezetik rá a nőket, hogy a családi fészekből kikerülve, ahol gyermeki rangsorban éltek, szintén egy gyermeki rangba száműző kapcsolatot építsenek fel, mely megfosztja őket identitásuktól, lehetőségeiktől, felnőttségük, szabadságuk és teljességük kibontakoztatásától megélésétől. Ezt bizonyítja az, hogy a bántalmazott nők nagy része kiszolgáltatott anyagilag, vagy akár érzelmi tekintetben is és sokszor nincsenek döntési helyzetben. Életüket egyértelműen a férfi irányítja és befolyásolja, függésben tartva ezzel őket. 

Mivel a bántalmazás két fél között zajlik, érdemes volna megvizsgálni azoknak a férfiaknak a körülményeit és determinációit, akik agresszívvé válnak egy nővel szemben. Ezer szálra lehet bontani a témát, ami sokkal összetettebb annál, hogy: “ne bántsák a nőket!” és “a férfi egy agresszív állat”. Mindez nem csak egyéni, hanem súlyos társadalmi kérdéseket is felvet.

Ahhoz, hogy a bántalmazások megszűnjenek, mind a férfiaknak, mind a nőknek fel kell nőni. Ehhez önismeretre, feldolgozási folyamatokra van szükség, ha kell terápiára. Az önismeret ma már nem egy ezoterikus hóbort, hanem minden önmagával, környezetével, kapcsolataival és az általa felnevelt generációval szemben felelősséget érző ember kötelessége. Aki nincs tisztában azzal milyen motivációk hajtják egy kapcsolat felé, nincs tisztában milyen erősségei, gyengeségei, képességei, jó és rossz tulajdonságai vannak, vagy nem fedezi fel és nem vetkőzi le azokat a mintákat, amelyeket tévesen követ, vagy melyek tudattalanul irányítják sorsát, nem dolgozza fel gyermekkori sérüléseit, vagy akár szülei sérüléseinek rátestált következményeit, manipulálhatóvá, kiszolgáltatottá, sebezhetővé válik. Nincs esélye arra, hogy tudatosan megválasztott életúton haladjon, s torzult mintáit könnyen tovább örökítheti. Nincs tisztában a lélekben működő és ható erőkkel, így az utána jövő nemzedéknek sem lehet segítségére a lélek útvesztőiben való eligazodásban.

Egy kiegyensúlyozott és harmonikus párkapcsolatban mindenki egyformán fontos, egyformán számít. A döntések, célok, sikerek és kudarcok közösek. A kompromisszumok közös elhatározással születnek. Férfi és nő egymást szolgálja, építi, erősíti. Nem elvesznek, hanem adnak. Nem elvárnak, hanem elfogadnak. A szeretet működtette kapcsolatban nincsenek egyéni érdekek. Közös a felelősség.

Egy cheeroki mondás szerint a nők küldetése ezen a világon az, hogy a férfit összekapcsolják a forrással azáltal, hogy elvezetik a lelkéhez. A férfi küldetése pedig az, hogy védelmezze a nőt, hogy az szabadon járhasson a Földön.

Az erőszak ellen együtt és egymásért kell tenni. De először mindenkinek saját magában, saját magán kell dolgozni. Az, hogy lelkünkben is tiszták, szépek és ápoltak legyünk, legalább annyira fontos hölgyek, mint a legújabb divat. Sőt!

Drága Nők! Kérlek, tegyetek meg mindent magatokért. Elsősorban szeressétek magatokat. Mert csak az tud szeretni és elfogadni a szeretetet, aki elfogadja, szereti és tiszteli önmagát. Az enged teret a szeretnek az életében aki képessé válik a szeretetre. Aki maga ellen nem vétkezik, az ellen nem követnek el vétkeket sem. Nevessetek és ragyogjatok, mert mind istennők vagytok. Ismerjétek meg magatokat, fedezzétek fel a nőiség ősi erejét és éljetek vele. Teljesedjetek ki, hogy kiteljesedett férfit vonzhassatok magatokhoz, akivel egymás mellett haladhattok, kézen fogva az élet útján, társként, egyenrangú partnerként.  Engedjetek teret a spiritualitásnak az életetekben, mert ez a forrás táplálja a lelketeket. Kertészei vagytok a világnak, akik szépséget, harmóniát, lágyságot és bájt, színeket és derűt ültettek bele. Ti vagytok a forrásai és mozgatói az életnek. Amit magatokért tesztek, gyermekeitekért is. Példátokkal nevelitek és metszitek őket, mint az erdő fáit… rajtatok múlik milyen nővé és férfivé serkennek. Merjetek dönteni és merjétek a boldog életet és a szeretet választani. Legyetek bátrak élni az életet. Ébredjetek!
© Holdköszöntő