A teljességében megélt NŐISÉGÉRT - www.regosvolgyiregina.hu

31

31 éves lettem ma. A 3x betöltésekor, bár előtte nem gondoltam volna, hogy bármiben más lesz az a nap, mint a többi, volt bennem mégis némi pillanatnyi megszeppenés. Gondolkodtam rajta mi is volt eddig, mit értem el, s mi a tervem a életem következő harmadára. Egyáltalán mennyi lehet még hátra? És hova tűnt az elmúlt 30év? Kezdek e középkorú lenni? Kezd e látszódni a korom? Ki mondja majd először, hogy: “Ő se mai csirke már.” De leginkább arról gondolkodtam, ott tartok e ahol kell 30 évesen. Kell e tartani valahol? Meg kell e felelni elvárásoknak, esetleg a 30 éves nő képében. Kell e teljesíteni sztereotípiákat? Mondanom sem kell, hogy eléggé más kép volt bennem 20-25 évesen a 30-as nőkről, mint amilyennek éppen most magamat látom.

Kétségtelen, hogy bár sokan már kamasz koromban a gondolkodásomat, érdeklődéseimet tekintve kissé koravénnek tartottak, én magam mindig igyekeztem megőrizni és óvni gyermekiségem. Persze mások meg épp gyermekinek, vagy gyerekesnek, későn érőnek ítéltek meg, mert számukra nem az általuk elvárt fontossági sorrend volt jelen az életemben és másságomat csak gyermeki dacolásnak minősítették. Ebből arra következtettem, hogy elég szubjektív, hogy ki milyennek lát, és igazából nincs nagy jelentősége. Csak arról az emberről szól, aki valahogy definiálni akar magának. Azon az emberen, aki magam számára vagyok, ismerve életem minden momentumát, megélését és tapasztalatát,  ez mit sem számít.

A felnőttség tudatossága az elmúlt évben erősödött meg bennem igazán, de másképp, mint ahogy vártam. Azt gondoltam véglegesen felnőni egyet jelent az álmok elengedésével, vagy a világban munkáló mágia és varázslat, mesék, mítoszok valóságosságába vetett hit megtagadásával. A játék, a bolondozás, a kezdeményezés, vagy vakmerőség képességének alábbhagyásával, vagy a kalandvágy feladásával. Időközben megértettem, hogy felnőhetünk úgy is, hogy a világ színeit nem veszítjük el. Lehetünk döntőképes, felelősségteljes, és választani képes emberek anélkül, hogy lemondanánk azokról a csak számunkra megnyilvánuló titkokról, amelyeket gyermekként féltve őriztünk. Persze mindenképp átalakulnak. De érettebben és tudatosabban szemlélve és használva az ezekben rejlő erőt, egészen új dimenziók megtapasztalásához vezetnek és elérhetetlenségükből, segítő eszközökké és menedékké lépnek elő, ha ez a furcsa világ ránk telepszik.

Kíváncsi várakozásommal belépni a 3.x-be és figyelni az abban való tudatosság hatására elindult folyamatokat magamban csodás élmény volt, még a halovány aggódás ellenére is. Imádtam a változásokat és az új felfedezéseket, melyek beértek bennem, a lehetőségeket, képességeket, amelyek kiteljesedtek. És élvezem, hogy összefér azzal a mások számára olykor gyermeki világgal, amit annyira szeretek.

30. életévemben beteljesült minden, amire eddig vágytam. Az élet, bár nem kevés kihívás elé állított, még is úgy érzem nagyon kegyes hozzám és végtelen hálát érzek ezért. Azt hiszem a 30-as éveim a legcsodálatosabbak lesznek, ha így megy tovább, teli örömmel, szépséggel és varázslattal.  Valóban egy új kor. Azt hiszem a valódi önmegvalósítás és kiteljesedés ideje. Erősebbnek érzem magam, mint valaha, minden tekintetben. Azt hiszem ez igazán a nőiség kiteljesedésének kora. Szeretek 30-as nő lenni!



De szerintem teljesen mindegy hány gyertyát gyújtunk meg a tortán éppen. Minden kor varázslatos és gyönyörű lehet. Mindegyikben meg lehet találni a szépséget és azt hiszem nem félek a 4. vagy 5. x bekövetkeztétől már. Egyrészt mert elkerülhetetlen, másrészt, mert a tudatosan vezetett és megélt élet egyre csak tartalmasabb lehet, s az ember nem az enyészet, hanem az örökkévalóság felé halad, harmadrészt pedig azért, mert én akkor is én leszek, és elég jóba vagyok magammal ahhoz, hogy ez elég legyen, és hogy tudjam, akkor nem lehet baj, mert képes vagyok a magam számára bármilyen életszakaszt varázslatossá tenni, erről már megvan a bizonyosságom.  Csak rajtunk múlik hogyan éljük meg életünk éveit, korszakait, életszakaszait és miként értékeljük, használjuk, s mit engedünk felfedezni belőle annak a kisgyermeknek, aki képes idősebben is bennünk élni, hogy színesítse, nevetéssel és játékkal töltse meg napjaink, s akinek kíváncsiságát és igényeit egyre nagyobb tapasztalattal és életszeretettel, egyre növekvő tudatossággal tudjuk szolgálni, s ezáltal a magasba emelni.

“Ne azt ünnepeld mióta, hanem azt, hogy megszülettél.”

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

© Holdköszöntő