A teljességében megélt NŐISÉGÉRT - www.regosvolgyiregina.hu

Hazatérés

Az élet a Börzsönyben meseszerű… A kandalló tüzének ropogása, a cicák dorombolása, a kutyák szuszogása és a szerelem meghittsége lassú, mély relaxációba húzza a perceket. Csak nézem az üvegfalon túli megfagyott világot, ahogy a csendben megpihen a Természet és a Tér. Meditáció. Töltekezés a pillanatok mély nyugalmával. A belül izzó tűz pedig lassan elemészti a hétköznapok zaklatottságának zajait bennem. Most valóban minden kilégzés könnyed elengedés és minden belégzés lágy megengedés. Végre hazaértünk otthon kunyhónkba. Szívem hálával, örömmel és szeretettel teli. Boldog vagyok. Elmém a csendben üres edénnyé válik, s kész befogadni a végtelent.




Azon gondolkodtam, mi is teszi otthonná a helyet ahol élünk? – sokszor tűnődtem ezen korábban, miközben vágyakoztam a megtapasztalásra. Sok helyen éltem az elmúlt 30 évben, de igazán sosem tapasztaltam meg a meleg otthoni fészek élményét. Az elmúlt két évben is többször felmerült bennem a kérdés, amit a jógaközpontunkban töltöttünk. Volt varázsa és szerettünk így élni, egyfajta lemondás és szolgálat gyakorlat volt, de mégsem lehetett teljes az élet a személyes tér nélkül. Persze, ahol a szerelme, ott van otthon az ember, mégis sok vonatkozásban átértékelődött ez a fajta életmód, amit éltünk és bár csodálatos tapasztalás volt, nagyon sok tanulsággal és tanítással (tolerancia, megengedés, elfogadás, lemondás, szolgálat, önfeladás, önzetlenség…), mégis ideje volt az életterek elválasztásának. Így azt hiszem mindkettőnk számára még értékesebbé vált a hely, amit otthonunknak hívunk, ahol mi magunk egymásnak, egymásért vagyunk, s ahol egy ajtó bezárul utánunk.



Mitől lesz otthon a hely ahol élünk? Leginkább a szeretet teszi azzá. Mi itt ketten, a cicák, a kutyák egy családot, egy “falkát” alkotunk. Mindenki mindenkiért. Minden nekünk, értünk, egymásért. Nincs hangos szó, nincs bántás, csak egymás szeretése, védelme. Az otthon melegét a benne élő emberek között áramló érzelmek dinamikája adja. Itt mindenki olyan lehet, amilyen és mindenki más úgy fogadja el, és ami ennél több, hogy tudjuk egymást olyannak szeretni amilyen és értékelni, értékesnek látni a maga egyediségében, ami  különlegessé tesz bennünket egymás számára. Nincsenek elvárások, kritikák, számonkérések, bántások. A jóleső kompromisszumok megtalálása, egymás örömének keresése, együtt tevékenykedés az otthonban az otthonért, az öröm közös élménye és értékelése, ettől lesz meleggé a hely, ami otthonná nemesül.

Élvezem az otthon megteremtésének minden mozzanatát. Már önmagában is boldogság, hogy egyáltalán lehetőség van ilyesmire. A közös festés, fapácolás, villanyszerelés, kapuépítés, esztétikai döntések, finomságok kivitelezései, mind-mind jelentős percekké lesznek, mely az otthon megteremtésének lépéseit teszik majd értékes emlékké.

Elgondolkodtam azon is: nem öncélú e mindez? Nem e nemesebb a lemondás a szolgálatért. De azt hiszem nem. Két év ilyen “szolgálati élet” után úgy éreztem nem tudok többet adni. Kimerültem, elfogytam.

Bár mindkettőnknek fontos a jóga és annak elvei és tanításai szerint törekszünk élni, az ashram élet helyett a világi életet választottuk, annak örömeivel és nehézségeivel. Ehhez a magánélet is hozzá tartozik. Kell a személyes tér, a meleg háttér, az otthon biztonsága és állandósága, ahová az ember megtér pihenni. Egy hely, ahol erőt merít, töltekezik, s aztán visszatér és minden csodálatos pillanat szeretetét tovább adja másoknak. Persze van praktikuma annak, ha 3 másodperc alatt ér haza az ember a jógaóra után, de a sokak által kényelmetlen utazgatás jelentősége hazafelé, vagy a munkahelyükre bennem az elmúlt évek alatt nagyon is felértékelődött és most azt gondolom bizony nem felesleges az utazás ideje, mert alkalmat ad, hogy az ember felkészülhessen, testben, lélekben, elmében a különböző életterekhez tartozó szerepeire, vagy épp kibújhasson azokból.

Szóval egy új fejezet kezd íródni éppen és én izgalommal várom, milyen képeket fest majd az élet sorsunk könyvének lapjaira, amelyet eddig is örömmel lapoztam fel, ha épp az otthonba térni vágytam…

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

© Holdköszöntő